Március 13-a, péntek. Egy ilyen balszerencsésnek tartott napon indultam el egy 22 órás repülőútra, Ausztráliába. Ekkor már világszerte krízishelyzet volt a koronavírus miatt. Legnagyobb félelmem az volt, hogy egyáltalán bejutok-e az országba, mert a jelek nem erre utaltak. Szerencsére minden a lehető legjobban alakult.
Március 15-e, az 1948–49-es forradalom és szabadságharc napja. Ezen a napon érkeztem meg Perthbe, éjfél után nem sokkal. Azonnal a közepébe csöppentem, délután már a helyi ünnepségen segédkeztem. Sajnos a szokottnál kevesebb létszámmal jelentek meg a közösség tagjai, de így is sok perthi magyarral találkozhattam, bemutatkozhattam és beszélgethettem velük. A megemlékezésen a fogadószervezetem, a Nyugat Ausztráliai Magyar Egyesület elnöke, Vajda András és Ruff Bence, Magyarország canberrai külgazdasági attaséja mondott beszédet. Szavalatokat, énekeket halhattunk majd zárásként a Keszkenő Táncegyüttes felcsíki táncait láthatta a nagyérdemű, majd az egyesület tagjai által készített finomságokat fogyaszthattuk el. Az egyik legmeghatóbb része a megemlékezésnek Sarkadi Ilona, Muci néni szavalata, aki Sajó Sándor Magyarnak lenni című versét adta elő. A közel 90 éves hölgy hatalmas átéléssel adta elő a verset. Mint a későbbi beszélgetésünkből kiderült, 11 évesen hagyta el Magyarországot és az eltelt hosszú idő ellenére sem lehet semmilyen akcentust hallani a beszédén.
Itt Perthben a magyar közösségi élet nagyon aktív és a fogadószervezetem mellett a Magyar Oktatási és Kulturális Centrum is működik, ahol egy másik KCSP ösztöndíjas, Csekő Eszter dolgozik szorgosan. A kialakult helyzet miatt ők áttértek az online oktatásra, annak ellenére, hogy itt még az iskolák működnek, de biztonsági megfontolásból ezt a megoldást választották.
A megemlékezés utáni napon kaptam a hírt, miszerint az elkövetkezendő eseményeket és összejöveteleket mind eltörölték. Pedig március 28-án került volna megrendezésre a lengyel-magyar barátság napja, ami iránt mindig nagy az érdeklődés. Az elbeszélések alapján a hangulat is fergeteges szokott lenni. A jelenlegi állás szerint április végéig minden esemény törölve, beleértve a magyar óvodát és a táncpróbákat is, legnagyobb sajnálatomra. Nagyon készültem a gyerekekkel való találkozásra, de terveimet keresztülhúzta egy láthatatlan ellenség. Más eszközökhöz kell folyamodnom, és a jól elterjedt online órák és videók mintájára én is elkezdtem felvételeket gyártani. Ezen mondókákat, ölbeli játékokat, énekeket rögzítek és a helyi zárt facebook csoportokba töltök fel. Reményeim szerint hamarosan miden visszatér a régi kerékvágásba és személyesen is találkozhatok a gyerekekkel és a táncosokkal.
