Különös Húsvét
Ekkor – sőt, ha őszinte akarok lenni már korábban is – nagyjából 100 %-ra vettük, hogy arról lesz szó, hogy meghosszabbítják a kijárási tilalmat. A kérdés azonban az volt, hogy mennyivel. Délután négy órakor kiderült: újabb két hetet csaptak hozzá a korábbról maradt egy héthez, így gyakorlatilag olyan mintha az eredetileg megállapított 3 hét pénteken kezdődött volna. Azt hiszem, abban minden itt élő magyarral egyetértünk, hogy elég nehezen viseljük a bezártságot, ahogy telik az idő, úgy lesznek egyre nehezebbek a napok is. Mivel szinte minden nap beszélek a családommal és a barátaimmal, tisztában vagyok az otthoni helyzettel, ám sokan megdöbbenek, mikor elmesélem nekik, hogy itt, Dél-Afrikában hogy is néz ki a jelenlegi helyzet. Nyilván a helyzetből fakadóan én is néha ingerültebben válaszolok az olyan jellegű kérdésekre, mondatokra, mint például: „Miért nem jössz haza?”, „De hozzátok is megy gép”, „ Amerikából most csomó magyart hoztak haza”….
Röviden felvázolnám, csak hogy aki olvassa ezt a cikket, kicsit tisztábban lásson az itteni helyzettel kapcsolatban.
Először is: nem tudok hazamenni. Mivel nincs gép, mert légtérzár van életben. Ez gyakorlatilag azt jelenti, hogy még azokat a gépeket sem engedik leszállni, amelyek arra lennének hivatottak, hogy hazavigyék az itt ragadt magyar állampolgárokat.
Másrészt nálunk a magyarországi szabályoknál jóval szigorúbbak vannak életben. Ez – ahogy már korábban is írtam – azt jelenti, hogy kizárólag az alapvető szükségleteink kielégítése végett hagyhatjuk el otthonainkat. Ez gyakorlatilag bevásárlást és az orvosi ellátás igénybevételét jelenti. Ennyi. Semmi több. A boltok is jóval korábban zárnak, mint a lockdown előtt és rendőri és katonai útlezárások, ellenőrzések vannak, annak érdekében, hogy az emberek betartsák a szabályokat. Hivatalosan csak olyanok lehetnek úton (leszámítva azokat, akik bevásárolni mennek), akiknek erre engedélyük van. Akit ennek a hiányában elkapnak, az komoly bírságokra számíthat, de akár más, súlyosabb jogi következménye is lehet a dolognak.
Én egy complexben lakom, ami gyakorlatilag olyasmi, mint az otthoni új építésű társasházak, közös kertrésszel, medencével, braai areával. Ez nagyon szép és jó, de most már oda sem jöhetnek vendégek, ugyanis a legtöbb komplexben a management ezt nem engedélyezi, de ez hagyján, a közös részekre sem mehetünk ki. Így azért már mindenki át tudja érezni, hogy miért nagyon embert próbáló a helyzet. Nem beszélve arról, hogy mennyire megnehezíti az ösztöndíjasként történő tevékenységünket.
Itt szót kell ejteni még az ország olyan sajátosságairól, mint a load shedding, ami azt jelenti, hogy bizonyos területeken meghatározott időtartamra kikapcsolják az áramot, amikor nincs elegendő energia arra, hogy az ország egész területét ellássák. Emellett az internetet erősen befolyásolja a hálózati lefedettség, ami pl. nálam a lakásban úgy nyilvánul meg, hogy míg ha a szoba egyik felén van a router akkor többnyire működik a net, de ha már 10 cm-el arrébb helyezem, akkor inkább nem. És ezzel nem vagyok egyedül, szóval ezeket összeadva igen nehéz a jelenlegi helyzetben egyes feladatokat ellátni.
Így például a magyar tanítást úgy sikerül megoldani, hogy mind én, mind Rita elkészítjük a magyar órák anyagát, majd emailben küldjük ki a tanulóknak, továbbá a Szövetség Facebook oldalára is feltöltjük. Emellett a tavaly indított sütiklubot is online módon igyekszem megoldani, majdnem minden nap sütök-főzök valamit, majd a receptet és a hozzá tartozó képeket szintén feltöltöm a Facebookra. Az utóbbi napokban például húsvéthoz kapcsolódó recepteket tettem fel, volt közte húsvéti díszítésű cupcake vagy túróval töltött kalács. Igen nagy örömmel töltött el, mikor a magyar órás whatsapp csoportban is jöttek a képek, hogy a korábbi receptjeimet felhasználva sütöttek mézeskalácsot és a gyerekekkel azokat dekorálták. Hiszen én is tudom, hogy nem egyszerű feladat a gyerekeket elfoglalni, tegnap mi például csoki nyalókákat készítettünk húsvétra, ami szintén szuper program – nem mellesleg ezeket is megosztom az online sütiklub keretein belül. Ezeken felül igyekeztem húsvéti témájú színezőkkel és gyereknek való feladatokkal színesíteni a Szövetség FB oldalát, hogy legalább valamilyen mértékben hozzá tudjunk járulni a magyar szokások ismertetéséhez, kicsit játékosabb formában.
Bízunk benne, hogy a jelenlegi helyzet már nem tart sokáig, bár sajnos azt kell mondjam, arra is megvan minden esély. De jelenleg az a legfontosabb, hogy pozitívak maradjunk és igyekezzünk mindent megoldani a fennálló helyzethez alkalmazkodva, egymást – virtuálisan – a lehető legnagyobb mértékben támogatva.
