Betekintés Vujity Tvrtko kanadai körútjába
2025 márciusában Trvtko ismét Kanadába látogatott, ezúttal a nyugati oldalt megcélozva. Elmondása szerint eddig csak a keleti oldalon voltak kapcsolatai, de most az ország másik oldalán is szerzett kanadai magyar barátokat. Ebbe a mini turnéba igazán sok mindent belesűrítettünk.
Kezdve azzal, hogy ellátogattunk a Calgary-tól nem messze lévő Heartland nevű étterembe, melyről azt kell tudni, hogy egykor egy ténylegesen működő templom épületében alakították ki. Számunkra viszont nagyobb érdekesség az, hogy az étterem tulajdonosai, néhány felszolgáló, illetve szakács is magyar. Az étlapon ennek tiszteletére több magyar eredetű étel is megjelenik, mint például egy olyan hidegtál, melyen igazi magyar szalonna, kolbász és szalámikarikák sorakoznak.
A különleges vendég érkezésének tiszteletére még pörköltet és somlói galuskát is készítettek a szakácsok. Én természetesen ezt a menüt választottam, hiszen mit meg nem adna a magyar ember egy finom, gőzölgő tál pörköltért és egy igazi rumos somlói galuskáért.
Másnap, március 16-án igen hosszú napnak néztünk elébe. A csapat már délelőtt 11-től fogva sürgött-forgott a Magyar Házban, hiszen mindent elő kellett készíteni a délutáni megemlékezésre. Nem tudom, hogy hány km-t tehettem bele a lábaimba, de azt igen, hogy a nap végére már alig álltam rajtuk. Az ünnepség igen méltó volt a márciusi ifjak tiszteletére, a záróbeszédet pedig Vujity Tvrtko mondta.
Miután az utolsó vendég is elhagyta a helyszínt, egy villámgyors tereprendezést hajtottunk végre. Mindössze pár órával később ismét teljesen megtelt az előadóterem. Tvrtko nem csak azért jött el Calgary-be, hogy egy ünnepi beszéddel köszöntse a nagyérdeműt, az eredeti ok egy igazán mély nyomot hagyó előadás volt a helyi magyarság számára.
Az eseményre minden jegy elkelt, rengetegen voltak kíváncsiak a szénbányász fiára. Mentorom, Szabó László és én pedig végigkísértük Tvrtkot az útján. Mi voltunk a „csiga csapat”. Az egyszerűbb kommunikáció érdekében használt mikrofonokra mindenki azt mondta, hogy olyanok vagyunk, mint a csigák, így kaptuk hát ezt a csapatnevet.
Minden apró részletre gondosan figyeltünk, hogy az előadás tökéletes legyen. A fény-és hangtechnika, a videó és a kamerák is a helyükre kerültek. A csiga csapat teljes felszereléssel, profi módon állt a műsor hátterében.
Este hatkor lekapcsolódtak a lámpák, Tvrtko pedig elindult a színpad felé. A következő majd’ két órában minden érzelmet megtapasztaltunk. Nevettünk, sírtunk, csodálkoztunk. Tvrtko élettörténete lenyűgöző. Hihetetlen, hogy mit élt meg alig 50 év alatt. El sem tudom képzelni, hogy vajon mit tennék, ha most, 2025-ben huszonéves fejjel hasonlókon kellene keresztülmennem.
Érdekes tény, hogy Vujity Tvrtko imprint aggyal rendelkezik. Minden, amit, lát, hall akarat nélkül belevésődik a fejébe. Erre nagyon jó példa a következő: Vancouver utcáin suhanva mentorom rákérdezett, hogy meg tudná-e mondani a mellettünk álló autó rendszámát. Habozás nélkül jött a helyes válasz. Hozzáteszem, ez az autó éppen úgy siklott mellettünk, hogy Tvrtko egyáltalán nem láthatta a rendszámtáblát a válasz alatt.
Számomra ez egy rendkívül érdekes dolog, amelynek természetesen megvan az előnye és a hátránya is. Ugyanígy vésődtek be a képek az agyába a jugoszláv háborúról.
A calgary-i előadás után Vancouverbe indultunk, hogy újabb magyar közösség ismerhesse meg Tvrtko-t és történeteit. Hosszú autóút állt előttünk, ami alatt bőven volt időnk beszélgetni, kicsit megismerni egymást. Két nap utazás után már a vancouveri Magyar Házban próbálgattuk a különféle beállításokat a színpadon.
Akárcsak Calgary-ben, itt is mangalicakóstoló és pezsgős állófogadás várta az érdeklődőket Christina Stender mangalicatenyésztő és a Hungarian Export Promotion Agency (HEPA) jóvoltából. Sorra kerültek egymás után a finomabbnál finomabb falatkák az asztalra, a vendégsereg pedig gyülekezett. Tvrtko előadása másodjára hallva sem volt kevésbé lenyűgöző.
Másnap, mielőtt még elhagytuk volna a szállásunkat, gyorsan leforgattunk egy-két interjút, aztán elindultunk a reptér felé. A kapuknál elbúcsúztunk egymástól, minden jót kívántunk a másiknak, aztán pedig mindenki elindult hazafelé.
Így telt egy teljes hetem Vujity Tvrtko-val. Élményekkel és tanulsággal tele. A Vujity Tvrtko-val a magyarságról és a magyar diaszpóráról szóló interjúmat a következő linken tekintheted meg:
Képek: Bánfi Kata
Interjú: Bánfi Kata
Videó: Turul Productions
