avagy Nürnbergben újra elkezdődtek a nyelvtanfolyamok
Hasznos ez minden résztvevő félnek, hiszen mi, az ösztöndíjasok a program ideje alatt nagyobb betekintést nyerhetünk az adott területen élő magyarok mindennapjaiba, részt veszünk a helyi programokon, s aktívan hozzájárulunk ezek megvalósulásához, új helyeket, szokásokat ismerhetünk meg. Ugyanakkor a külhoni magyarok is sok ismerettel gazdagodhatnak annak függvényében, hogy éppen milyen szakember érkezik hozzájuk.
Nürnberg immár 6. éve fogad KCSP ösztöndíjasokat. Az első két évben dr. Molnár Gergelynek köszönhetően megalakult a nürnbergi Ajtósi Dürer Cserkészcsapat. Amikor Gergely végül elbúcsúzott a várostól, a cserkészek közössége nem bomlott fel, hanem önállósodtak, jelenleg Tihanyi Endre irányítja a munkájukat, Gergely után pedig Tóth-Pál Zoltán érkezett Magyarországról. Zoltán népzenével foglalkozik, citerázni tanította az érdeklődőket, így vele a magyar közösségben a zenei oktatás erősödött meg. Ez is sikeres kezdeményezés volt, hiszen a citerások azóta is rendszeresen összejárnak, fellépnek a magyar rendezvényeken, habár már nem Zoltán a vezetőjük. 2018-ban egy újabb férfi ösztöndíjas, Juhász Gergely költözött 9 hónapra Nürnbergbe. Minden KCSP ösztöndíjasnak sokrétű feladatköre van, de mivel Gergő is pedagógus, így elsősorban az oktatásban tudott kiteljesedni. Vele egy újabb színfolt jelent meg a kulturális programok palettáján: a nyelvoktatás. Felmérve az igényeket, a Nürnbergi Magyar Kultúregyesület rögtön két célcsoportot is megcélzott, s hirdetett egy magyar és egy német kurzust is. A szervezők legnagyobb meglepetésére mindkét csoport hamar megtelt. A magyar kurzust elsősorban olyan német anyanyelvű érdeklődők keresték, akiknek a családjában élnek magyarok (férj, feleség, barátok), de voltak olyanok is, akik csak gyakran nyaraltak Magyarországon, s fontosnak tartották, hogy tudjanak néhány szót váltani a helyiekkel. A német tanfolyamot pedig olyan, már hosszabb-rövidebb ideje itt élő magyarok választották, akik szívesen megtanulták volna új élőhelyük nyelvét, de nehezen haladtak az egyébként valószínűleg kitűnő, de csak német nyelven tartott helyi tanfolyamok óráin.
A 2019-es program keretén belül már ketten érkeztünk Nürnbergbe KCSP ösztöndíjasként. Lakatos Andrea elsősorban a Nürnbergi Magyar Kultúregyesület munkájában tevékenykedik, részt vesz a különböző klubok életében (baba-mama klub, nosztalgia klub), s mivel aktívan foglalkozik a zenével is, gyönyörűen énekel, készül és fellép a citerásokkal, valamint a Tűzvirág Néptáncegyüttessel is. Én a munkámmal elsősorban a Nürnbergi Magyar Iskola csapatát erősítem, támogatom, tananyagokkal készülök, s természetesen a magyar irodalom, nyelv és kultúra oktatásában is részt veszek. Azonban a nyelvoktatás és a nyelvfejlesztés nagy szerelmem, így örömmel készültem felvenni a Gergő által elkezdett tanfolyamok fonalát, s idén szeptemberben a Nürnbergi Magyar Kultúregyesület szervezésében újra meghirdettük a magyar és német nyelvtanfolyamokat.
Gergő, ezúton is üzenem: jó munkát végeztél, sikeresen megteremtetted az alapokat! A felhívásunkra örömmel érkeztek a tavalyi volt tanítványok, de jelentkeztek újak is, így most már két csoportot is indíthattunk a magyar nyelv iránt érdeklődőknek. A német csoport pedig annyira kedvelt lett, hogy már ki kellett tenni a megtelt táblát, s közben folyamatosan gondolkodunk, hogy tudnánk még egy csoportot indítani. Engem is meglepett a nagy érdeklődés, de Gergő már tavalyi 2 cikkében írt a titokról (itt és itt): akármennyire is jó egy anyanyelvitől tanulni Németországban a német nyelvet (többen a csoportból jártak vagy jelenleg is járnak német képzőhelyekre is), valóban vannak a csoportunkban olyanok, akik hajlandóak akár 60 km-t is megtenni, csakhogy magyarul is megkérdezhessék, ha valamit nem értenek, s minden nyelvi bizonytalanságukra megoldást találjanak.
Valahol a Kőrösi Programnak ez az egyik lényege: ismerjünk meg új területeket, mérjük fel az ottani igényeket, indítsunk be új kulturális programokat, támogassuk a működésüket szakmai tudásunkkal, de tegyük azt úgy, hogy miután mi elhagyjuk a várost, a kezdeményezés életképes legyen, a helyi csoport képessé váljon azt önállóan működtetni. Remélem, a tanfolyam résztvevőinek töretlen marad a tanulási kedve, szívesen járnak az órákra és változatlanul érdeklődve ismerkednek a számukra eddig idegen nyelvvel és kultúrával. Ígérem, hogy rajtunk, ösztöndíjasokon ez nem fog múlni.
