A Hungária Klub adott otthont 2018. október 27-én a nagyszabású 60. Cserkészbálnak, amelyre több, mint kétszázan ellátogattak. A rendezvényre régi magyar úri viseletben: díszmagyarban és bocskaiban érkezett a vendégsereg egy része, melyet sokan saját kezűleg készítettek el, és generációról generációra száll. Nekünk, ösztöndíjasoknak kölcsönadták a saját féltve őrzött darabjaikat, hogy mi is átélhessük a cserkészbál hangulatát és részt vehessünk a koreográfiákban.
Erőteljes nyitányként a díszmagyarba öltözöttek bevonulására került sor, majd mint minden évben, immáron hatvanadik alkalommal eltáncolták ugyanazt a palotást, amit még 60 éve Sáfrány Györgyi tanított az akkori fiataloknak. Benedek Zsuzsi konferálta fel ezután az idei elsőbálozó lányokat, akik gyönyörű hófehér ruhában levonultak a színpad takarásából, és mindenki meghallgathatott róluk egy rövid ismertetőt. Idén két argentin, két uruguayi és két magyarországi lányt mutattak be. Az őket lekísérő fiúk ezután felkérték őket egy keringőre, ami hivatalosan is a bál kezdetét jelentette.
Ezután a magyar étterem ünnepi menüsorát kóstolták végig a vendégek, valamint a cserkészek által készített ételeket vehették meg a „csárdából”. Az estén élő zenekar (Gabriel Taborda) szórakoztatta a közönséget, amely sokakat táncba csábított. Éjfél után az erdélyi úri tánc, a fejedelmi vette kezdetét, amelyben a fiatal felnőttek szerepeltek. A palotáshoz hasonlóan, ez a koreográfia is megszületett már az első bál előtt, így nagy hagyománya van, kevés olyan tagja van a magyar közösségnek, aki nem táncolta legalább egyszer. A fenséges bemutató után táncház következett, ahol a helyi néptáncosokból álló zenekar muzsikája a kitartó résztvevőket egy hangulatos körtáncba csábította.
Az este zárásaként a cserkészliliom formájában letett gyertyák, mint tábortűz köré gyűltünk mindannyian, és népdalokat énekeltünk. Ez a hangulatos szokás akkor alakult ki, mikor az egyik évben a bál vége felé elment az áram az épületben, így rögtönözve gyertyákat gyújtottak. A jelenleg aktív, és mindenkori cserkészek visszaidézhették a cserkésztáborok hangulatát, ahol a tűz mellett a magyar népdalokat énekelve összetartó közösséggé formálódtak. Ezután ebből hagyomány lett, azóta minden cserkészbál végét a közös dalolás jelenti. Kívánom, hogy még sokszor ennyi rendezvényt tudjanak szervezni a magyarok, hogy fennmaradhasson a magyar nyelv és kultúra Argentínában is.
