Zsuzsi édesapja 1919-ben született Csíkszeredán, egy három gyermekes család második fiaként. A második világháború alatt négy évig pilótaként szolgált. Máté László főhadnagyról Becze László is ír az „Elfelejtett hősök - A Magyar Királyi Honvéd Légierő ászai a II. világháborúban" című könyvében. Szolgálata során számos kitüntetést kapott, 2004-ben pedig a vitézzé avatták.
A háború alatt bátyja már Argentínába disszidált, öccse pedig sajnálatos módon eltűnt. A háború miatt ő és szülei Münchenig menekültek, ahol szálláshelyükön beszélgetve egyszer csak ismerős dallamot hallottak az utcáról. Nem hittek a szemüknek, amikor lenéztek az ablakból és látták, hogy az elveszettnek hitt öcs fütyüli a nótát. A szülők és a két kisebbik fiú elhatározta, hogy a legidősebb báty után mennek Argentínába, a hajóút közben viszont meghalt az anyuka (Zsuzsi nagymamája). Cukorbeteg volt és egy alkalommal, mikor rosszul lett, túladagolták neki az inzulint. A fertőzések elkerülése végett a legénység a vízbe akarta dobni a holttestet, a család viszont mindent megtett azért, hogy ezt megakadályozza. Még a ruháikat is eladták, hogy megvehessenek három koporsót, amiben aztán maradhatott az édesanyjuk teste a hajón.
Mikor megérkeztek Buenos Airesbe, Zsuzsi édesanyjának családjával hamar megismerkedtek, mivel Zsuzsi anyai nagyapja jómódú gombgyárosként küldetésének tekintette az Argentínába érkező magyarok anyagi támogatását. Fizette a magyar bevándorlók egy hónapi szállását és étkeztetését. Ők maguk a nagy gazdasági világválság közepén jöttek ki az új földre Budapestről, akkor, amikor Zsuzsi anyukája még csak 6 éves volt. Édesanyja, Krumenacker Zsuzsanna, aki ebben az évben töltötte a 92. életévét, fiatalkorában igazán sikeres sportolónő volt. Argentin bajnok volt úszásban, gátfutásban pedig dél-amerikai bajnok, emellett még toronyugrásban is ért el sikereket.
Miután Zsuzsi szülei megismerkedtek és összeházasodtak, a buenos-i párás klíma elől a Córdoba mellett fekvő Carlos Pazba költöztek, és itt is nevelték fel 6 gyermeküket. Itt gyakran jártak a Córdobai Magyar Kör összejöveteleire.
„Otthon csak magyarul lehetett beszélni - emlékezik vissza Zsuzsi - De édesapám nagyon szerette Argentínát is. Két fontos könyv volt számára: az egyik a Biblia, a másik pedig az argentin gauchok életéről szóló, Martin Fierro könyv volt. A magyarországi életéről sokat mesélt, a balatoni nyaralásokról és a hegyekről, de a háborúról sohasem. Visszamenni sem akart, főleg a kommunista időkben. Először 2002-ben tért vissza Magyarországra és a kaposvári családi házba."
Zsuzsi és 5 testvére folyékonyan beszél és ír magyarul, sőt, Zsuzsi még álmodni is magyarul álmodik. Iskolás korukig csak a szülők anyanyelvén beszéltek, így amikor bekerültek az első osztályba egy szót sem tudtak spanyolul. Zsuzsi viszont úgy megtanulta a spanyolt, hogy egy év után a tanító már azzal hívta fel a szülőket, hogy mondják meg a gyereknek, hogy ne beszéljen annyit!
Zsuzsi gyermekei és a többi unoka már idegen nyelvként tanulják a magyart, viszont lelkes tagjai a magyar körnek. Néhányan közülük a Rákóczi szövetség szórvány- és diaszpóra programjának köszönhetően 2017-ben ellátogatnak majd őseik földjére.