Üdvözlő szavaiban a marosvásárhelyi születésű dr. Nagy-György Attila dél-tiroli/innsbrucki lelkész elmondta: nagy büszkeség az erdélyieknek, hogy Márton Áront nem a papság, hanem Magyarország Kormánya állította példaképként az összmagyarság elé. Felelevenítette azt az esetet, amely brassói plébánosi szolgálata idején, 2010-ben történt, s amelyet Maksay Ágnes Márton Áron boldoggá avatási pere I–III. című dokumentumfilmjéből is ismerhetünk, hogy tudniillik egy fiatal híve rosszindulatú daganatos megbetegedésének végső-közeli stádiumából a Márton Áronhoz intézett imaszavak hatására gyógyult meg és ma is egészséges. „Márton püspök a magyarság és az innsbrucki magyarság életében is fog csodát tenni” – jegyezte meg Nagy-György Attila.
Potápi Árpád János nemzetpolitikáért felelős államtitkár ünnepi beszédében mindenekelőtt megköszönte az innsbrucki magyaroknak, hogy csatlakoztak a Márton Áron-emlékévhez, s emellett a Magyar Háznak, a katolikus egyházközségnek, a cserkészeknek, a civil szervezeteknek és csoportoknak azt a több évtizedes munkát is, amely révén Tirolban kitartanak magyarságuk mellett, anyanyelvüket, identitásukat továbbadják a fiataloknak is. Az est díszvendége a folytatásban áttekintette Áron püspök életútját és az emlékév jelentős eseményeit is ismertette. „Márton Áron nemcsak az erdélyi magyarságnak és a katolikus magyaroknak, hanem az összmagyar nemzetnek egyik kiemelkedő közéleti személyisége, egyházi vezetője volt a huszadik században. S nemcsak a magyar nemzetnek volt kiemelkedő közéleti férfiúja, hanem európai mértékben is az, hiszen kiállt az emberi jogok, a szabad nyelvhasználat, az egyházak megvédése mellett, és minden veszélyeztetett emberért hallatta a hangját” – így mutatta be a hallgatóságnak a magyarság hitvalló püspökét az államtitkár. Az emlékév legmegkapóbb személyes élményének nevezte, hogy a programsorozat a világon mindenütt mennyire megmozgatta az embereket, és mennyire elevenen él Márton Áron emléke a magyar emberekben, felekezeti hovatartozástól függetlenül. Harminchat esztendeje, hogy meghalt, de az emléke itt él velünk, és azt akarjuk elérni, hogy a holnapban is mindig benne éljen – fogalmazta meg az emlékév célját Potápi Árpád János.
A ditrói születésű dr. Vencser László morálteológust, az ausztriai idegen nyelvű pasztoráció országos igazgatóját mintegy két évtizednyi emlék fűzi a szent életű főpásztorhoz: Márton püspök bérmálta, a teológián tanította, szülőfalujában, Ditróban pappá szentelte, majd a Gyulafehérvári Hittudományi Főiskola tanáraként esztendőkön át a nagy püspök közvetlen közelében dolgozott. Vencser László huszonöt éve Ausztriában él, de azóta is szüntelenül Márton püspök emlékének ápolásán fáradozik: tanulmányokat írt, előadásokat tartott, kiadványt szerkesztett, és két éve, Márton Áron püspökké szentelésének 75. évfordulója alkalmából „Szórja fényét a világon szerteszét” címmel emlékévet is szervezett a nyugati magyarság számára. A vándorkiállítás innsbrucki megnyitóján a nagy püspökhöz fűződő személyes emlékeiből osztott meg néhányat a hallgatósággal, majd a tárlat legfőbb üzenetét így összegezte: „A szent életű főpásztor, a példamutató ember legyen erkölcsi iránytűnk.” Szavait ezzel zárta: „Várjuk boldoggá avatását, hogy a nyilvánosság előtt is kinyilváníthassuk iránta való tiszteletünket, azzal a hódolattal, ami a boldogoknak és szenteknek kijár.”
A rendezvény egyik meglepetése, avagy inkább további ajándéka volt, hogy az innsbrucki Magyar Ház dísztermében jelenlévők ezen az estén meghallgathatták azt a hangfelvételt, amely a Márton püspök temetésén elhangzott búcsúztató beszédből tartalmaz egy részletet. Ebben az utód, dr. Jakab Antal püspök így méltatja elődjét: „Ma a temetése napján hálát adunk a mindenható Istennek, hogy nekünk adta, és kálváriás utakon bár, de annyi évtizedeken át megtartotta őt nekünk. S ne legyen az Isten előtt panaszos a szavunk, könnyeink, hogy megkínozta hosszú betegséggel, mert nagyon szerette és utána magához ölelte őt. Nagy tüzet gyújtott sokak szívében, élnek a lelkekben a tőle hallott igazságok gyümölcsei, még sokáig fognak felújulni a találkozások emlékei, akiknek szerencséjük volt legalább egyszer kezet fogni és kutató, vizsgáztató szemeibe nézni. Elveszítettünk egy földi vezért és atyát, hogy a mennyben közbenjárót nyerjünk, aki Isten előtt kedves imádságával támogat minket további munkánkban és küzdelmeinkben.”
Láng a sötétben
A hangfelvétel lejátszása után szóba hoztuk, hogy az erdélyi Székelyföld című kulturális folyóirat 2015 tavaszán pályázatot hirdetett Márton Áron püspök életpályája alapján nyelvi igényességgel megírt irodalmi művek – vers, próza, esszé, filmnovella, színmű, riport stb. – alkotására, és ezen a pályázaton Tar Ildikó Láng a sötétben – Márton Áron legendája című drámája nyerte el az első helyezést. (Az elismerő oklevelet Ferenczes István költő adta át tavaly szeptemberben a magyar Parlamentben, a Márton Áron-emlékülésen.) Tar Ildikó e munkájáról így vélekedett: „Életem egyik legnagyobb meghatottsága és öröme, hogy Márton Áront a kutatómunkám során megismerhettem.”
A színmű arról szól, hogy kis szobájában utolsó heteit éli az idős, nagybeteg erdélyi püspök, Márton Áron. A Sátán – egy újságíró alakjában – azon fáradozik, hogy még időben kiszedje belőle a titkát: mi az a belső erő, ami minden üldöztetés, kiszolgáltatottság, megalázás, megfélemlítés közepette is megtartotta őt – tanúságtevőként – a hitében. Kettőjük beszélgetéséből, álmokból, látomásokból elevenedik meg a múlt, mely nemcsak a haldokló püspöké, hanem a háborúk és a trianoni végzés következtében fenyegetett helyzetbe került magyarságé is, és mindazoké, akik mint üldözők és üldözöttek, kiszolgálók és kiszolgáltatottak a történelem nagyhatalmi mechanizmusainak áldozataként egyaránt odadobottak voltak. A titok a végére – természetesen – ki is derül, meg nem is. Mert egyrészt sohasem volt titok, másrészt azért, mert a titkok legmélységesebb titka marad örök időkre, mint minden, ami igazán lényeges az ember életében.
Innsbruckban néhány kiragadott részlet felolvasásával adtunk ízelítőt a pályázaton első helyezést elnyert drámából:
Sátán: Ránézésre egészen úgy nézel ki, mint bármely más ember, de benned van valamiféle erő. Ti szentéletűek elég érdekes lények vagytok, megértheted, hogy nem olyan könnyű a lelketeket megérteni. Először úgy véltem, egyszerű a képlet: gyáva vagy, és azért mentél papnak, hogy megmenekülj a frontszolgálattól, érthető, hiszen négyszer is megsebesültél. De te nem vagy gyáva. Láttalak megbilincselve, mezítláb hóban állni, vallatószobákban, magánzárkában, megfélemlítve, oly furmányos-alattomos dolgoknak kitéve, amikhez képest a fronton lenni jóval egyszerűbb képlet. Akkor arra gondoltam: lusta vagy, hisz’ a kétkezi munkás szerepe se jött be neked sehogy se. Csakhogy Mátyás összes íródeákja nem körmölt annyit, mint egymagadban te, Isten szóbajnoka. Az a rengeteg körlevél, szónoklat és tiltakozó levél a háború, a zsidók elhurcolása és a vallásüldözés ellen! Továbbá arról, hogy a nemzeteknek, népeknek nem egymás ellen, hanem egymást tisztelve és összefogva kellene élniük. Kár, hogy pusztán szavakkal nem lehet megváltani a világot!
Márton Áron: Soha ne becsüld le a szó erejét. A szavakkal gyilkolni, ölni és reptetni lehet. A szavaim biztonságot nyújtó lángok a félelmetes sötétben, mert igazság, becsületesség, egyenesség van bennük, és ilyesmikben nagyon szűkölködünk, amióta világ a világ.
Sátán: Bűnös, mit kívánsz szólni az utolsó szó jogán?
Márton Áron: Azt, hogy a szenvedésnek van értelme és van vége. Hogy az utolsó szó nem az erőszakot, hanem az igazságot illeti.
Sátán: Nem törtél meg, meg sem őrültél, ami szerintem legalább elvárható lett volna, mert normális ember az ilyesmibe minimum belepusztul, de legalábbis feladja, és a sebeit nyalogatva elkushad valahová a világ végére. Te viszont – a kiszabadulásod után – egész egyszerűen csak tetted tovább a dolgod, mint annak előtte. Ahogy te reagáltál, az egész egyszerűen kódolhatatlan! Mi a titkod, Márton Áron? Hogyhogy nem adod fel a tanítást, a segítést, az emberekért végzett mentőakciókat, a prédikációkat, a végtelenített körleveket? Mi a titkod, ember? Áron, néha, amikor elképzelem Istent, akkor te jutsz eszembe.
Tündér 1.: A nagy világbajok idején Ezüst Anyácska nagy titokban mindig leküldi emberalakban szent fiát, a Világügyelő Fiút, hogy az emberiséget mentse, a viharokban a holnapnak megőrizze. Hogy láng legyen a sötétben.
Erős hang, mint egy zengzet az égből: Fiú, az életed ettől a pillanattól az önként vállalt áldozaté. Mert mikor az igazat – a legegyszerűbb igazságot – kimondod, tudnod kell, hogy rögtön lángok gyulladnak fel körülötted: a szenvedély, a számonkérés, a sértettség lángözöne. Aki az igazat mondja, tűztengeren halad át, s helyesen teszi, ha egyfajta azbesztruhába öltözik, máskülönben tüstént elperzselik a lángok. Ez az azbesztruha soha nem lehet más, mint a közönyös kérlelhetetlen nyugalom, a parancs és a szolgálat nyugalma: nem tehetsz mást, így kell cselekedned akkor is, ha elégetnek…
Szellemisége máig hat
Csibi Krisztina igazgató a minden magyar összetartozását jelképező Magyarság Háza nevében köszöntötte a jelenlévőket, amely kapcsolatot, hidat épít a Kárpát-medencében és a világban élő magyarok között, felmutatja azokat a nemzeti értékeket, kimagasló egyéniségeket, teljesítményeket, melyek segítik az egészséges, a jövőre koncentráló magyarságkép kialakulását; ráirányítja a figyelmet azokra a jelenségekre, amelyek hosszú időre meghatározták Magyarország történetét, társadalmát és máig ható nyomokat hagytak mindannyiunk lelkében. A Márton Áron életét és munkásságát bemutató kiállítás létrejötte is kitűnően példázza a magyarság határokon átívelő összetartozását: hidat képez magyar és magyar között – fogalmazott Csibi Krisztina. Beszédét így folytatta: „Mindannyiunk számára fontos volt, hogy ne csupán egy Márton Áronról szóló kiállítást hozzunk létre, hanem hogy összekapcsoljunk ezáltal egy kis csíki települést – Csíkszentdomokost –, az őáltaluk féltve és büszkén őrzött emlékezetüket a nemzet távolabbi részeivel, jelen esetben az innsbrucki közösséggel.” A kiállítást ezekkel a gondolatokkal nyitotta meg: „A nyolc tabló egy olyan ember példáját mutatja be, akinek szellemisége máig hat, aki a teljes magyarságért vállalt áldozatot és a szó legnemesebb értelmében ember volt. Legyen ez a vándorút minél teljesebb, hogy minél több területen ismerhesse meg a hazai és a külhoni magyarság a püspök példáját hitben és szeretetben, a magyarságért való kiállásában.”
Csibi Krisztina egy magyar zászlóval is megajándékozta az innsbrucki Magyar Házat, továbbá száz ajándékkönyvet nyújtott át a közösség tagjainak a Márton Áron és Jakab Antal erdélyi püspökök emlékezete – Gedenken an die Bischöfe Áron Márton und Antal Jakab aus Siebenbürgen című, a Balassi Intézet és az Új Ember Kiadó gondozásában 2014-ben megjelent kétnyelvű kötetből, amely mindmáig az egyetlen, német nyelven (is) elérhető szakirodalom Márton Áron püspökről.
A kiállítás megnyitóján Ferenczes István Himnusz Márton Áron püspökhöz, valamint Dávid Erzsébet Láttam a püspököt című versének tolmácsolásával Wachsmuth Tünde, az Innsbrucki Magyar Római Katolikus Egyházközség világi elnöke működött közre, és szintén részét képezte a műsornak a jelenlévők többszöri közös éneklése, amelyet Vencser László és Nagy-György Attila vezetett. Magyarok Nagyasszonyának ünnepe lévén Mária-énekek hangzottak el: a Boldogasszony anyánk és az Isten hazánkért címűek, a műsor végén pedig a magyar és a székely himnusz. Az estet Kőrösi Csoma Sándor-ösztöndíjasként e sorok írója vezette. Megható volt látni, hogy velünk tartott és mindvégig jelen volt a német anyanyelvű Sebastian Wachsmuth, Tünde elnök asszony férje, valamint a magyar közösség lelki vezetésével megbízott dr. Hirschberger Raimund nős diakónus is kedves feleségével.
Az eseményen a budapesti delegáció tagjaként részt vett dr. Kádár Zoltán, az államtitkári kabinet vezetője és Tóth László, a Nemzetpolitikai Államtitkárság erdélyi ügyekért felelős referense, a Márton Áron Emlékév Programbizottságának tagja. Nekik is szóltak Nagy-György Attila atya záró szavai: „Köszönjük a Magyar Kormánynak, hogy gondot visel ránk!”
Vidd haza a magyar szót! – felhívás játékos kedvű innsbrucki magyaroknak
George Bernard Shaw szerint: „Nem azért felejtünk el játszani, mert megöregszünk, hanem attól öregszünk meg, hogy elfelejtünk játszani.” Ezzel a mottóval hirdetett közös játékot kicsiknek és nagyoknak e sorok írója. Azt kérte az innsbrucki magyaroktól, írják meg egyetlen mondatban, hogy mi és miért tetszett nekik a legjobban két nekik ajándékozott Márton Áron-kiadványból. Ez lehet egy vers, egy írás, egy bekezdés, egy mondat, egy szó… bármi – áll a felhívásban, amelynek a szövege így folytatódik: „A válaszokat összegyűjtjük és legközelebbi találkozásunkkor Attila atya kisorsol egy nyertest, akinek 100 EUR értékű ajándékcsomag lesz a nyereménye! A csomag tartalmazni fog egy értékes képes albumot, egy regényt, egy DVD-t, 2017-es évre szóló falinaptárat, kalendáriumot és további olyan ajándékokat, amelyek által a nyertes akkor is »hazaviheti a magyar szót«. Akinek nem kedvez a sorsolási szerencse, az sem marad díjazatlanul: mindenki, aki a játékban részt vesz, de a fődíjat nem nyeri el, vigaszdíjat kap! Ugye kár lenne ebből kimaradni?” Bizony kár lenne!
Ünnepi szentmisén fohászkodtunk Márton Áron boldoggá avatásáért
Október 9-én Innsbruckban az ünnepi szentmisét dr. Vencser László, dr. Nagy-György Attila és dr. Hirschberger Raimund diakónus mutatta be. A bűnbánati imát a havonta esedékes magyar szentmisék liturgiáját előkészítő, 84 éves Hanák Beatrix fogalmazta meg és olvasta fel. Így hangzott: „Jóságos Jézus, Te mindig újra meghívsz embereket mások szolgálatára. Márton Áron püspök megszívlelte hívásodat és egész életét mások szolgálatának szentelte. Mi azonban sokszor még egy kis áldozatra sem vagyunk hajlandók mások érdekében. Uram, irgalmazz! Márton Áron püspök megaláztatást, meghurcolást és börtönt viselt el nevedért. Ha minket ér fájdalom és szenvedés, el tudjuk-e türelemmel viselni, vagy föllázadunk Isten ellen abban a hitben, hogy büntetésként küld ránk csapásokat? Krisztus, kegyelmezz...”
Az evangélium szava szerint Jézus tíz leprást gyógyított meg, de csak egy tért vissza megköszönni ezt neki. Szentbeszédében Vencser László a hála érzéséről, a hála kifejezésének emberi és keresztényi mivoltunkból fakadó képességéről beszélt. Arra kérte a híveket, legyenek hálásak azért, hogy nemzetünknek ilyen példamutató személyiségek adattak, mint Márton Áron, az aradi vértanúk vagy az 1956-os forradalom és szabadságharc hősei, de legyenek hálásak az innsbruckiak azért is, hogy immár hatvan éve van egy csodálatos Magyar Házuk, azt a kezdetektől fogva vigyázó Bea nénijük, és hogy a Gondviselés pár éve ide vezette hozzájuk Nagy-György Attila atyát. Van, amiért hálásak lennünk Istennek, mondjuk ki neki a köszönet szavait – sugalmazta a szentmise főcelebránsa.
Potápi Árpád János államtitkár a szentmise után elmondott ünnepi beszédében kiemelte: arra a Márton Áronra emlékeztünk ezen a hétvégén Innsbruckban, aki a huszadik század egyik legnagyobb magyar embere volt, és aki remélhetőleg a huszonegyedik századra is nagy hatással lesz. Felhívta a figyelmet a magyar nemzet és a Boldogasszony szoros kapcsolatára, egyúttal megemlékezett az 1848-as és az 1956-os forradalmak áldozatairól. „Minden folyamatban vannak rossz percek, elbukások, mégis a történelmünk alapvetően nem erről, hanem a talpra állásokról szól, s arról, hogy bármennyire is próbálták elvenni a magyar nemzet függetlenségét, mindig visszaszereztük azt. Bármilyen személyes kudarc során is gondoljunk arra, hogy mindig talpra lehet állni. Ha így állunk az élethez, megtaláljuk a kivezető utat. Önök is megtalálták itt Innsbruckban, hiszen egy élő magyar közösséget hoztak létre, amelyet most is éltetnek. Kívánom, hogy a következő években-évtizedekben is ugyanilyen élő közösséggel találkozhassunk itt” – fejezte ki elismerését, egyben erősítette meg, biztatta a tiroli magyarokat a nemzetpolitikáért felelős államtitkár.
S ha azt keresnénk, mi volt e két nap legmegragadóbb pillanata, feltehetően valamennyien más-más választ adnánk erre a kérdésre: az innsbrucki magyarok bizonyára a budapesti küldöttség jelenlétét, az államtitkár úr szavait emelnék ki, mások a korabeli hangfelvétel lejátszását vagy talán a Láng a sötétben színmű részleteinek odaidézését. Beszámolóm végezetéül jómagam azt a pillanatot emelem ki, amelynek a szentmise végén lehettünk a tanúi és megélői: amikor a befejező áldás előtt elimádkoztuk közösen a Márton Áron boldoggá avatásáért szóló imát, az első sorban ülő Bea néni hangosan megszólalt: „Tegyük be ezt a képet az ima szövegével a Hozsannába, és mostantól kezdve minden szentmisénk végén mondjuk el ezt az imádságot.”
Azt hiszem, ennél szebb, nagyszerűbb véleménynyilvánítást nem szülhettek volna Innsbruckban a Márton Áron-napok…
Visszatekintés: Az ausztriai magyarok 7 alkalommal és 11 programelemmel csatlakoztak a Márton Áron-emlékév programsorozatához
A nagy erdélyi főpásztor születésének 120. évfordulója alkalmából a Nemzetpolitikai Államtitkárság által meghirdetett Márton Áron-emlékév programsorozatához az ausztriai magyarok 7 helyszínen összesen 11 programelemmel csatlakoztak:
- Linz, 2016. február 21.
- ez év február 21-én Linzben a magyar szentmise után Varga Gabriella Petőfi Sándor-ösztöndíjas és Szabó Ernő linzi magyar lelkész emlékezett meg Márton Áronról, püspökké szentelésének (1939. február 14.) 77. évfordulójához kapcsolódóan;
- Wels, 2016. február 28.
- ez év február 28-án Welsben Varga Gabriella Petőfi Sándor-ösztöndíjas és Szabó Ernő linzi magyar lelkész a kommunizmus áldozatainak emléknapja alkalmából gyertyagyújtással és verses összeállítással emlékezett meg a nagy erdélyi püspökről;
- Innsbruck, 2016. március 13.
- ez év március 13-án Innsbruckban az első ifjúsági szentmisén Varga Gabriella Petőfi Sándor-ösztöndíjas arról beszélt a cserkészeknek, hogy milyen volt Márton Áron kapcsolata az ifjúsággal, hogyan viszonyultak hozzá a fiatalok;
- Grác, 2016. április 10.
- ez év április 10-én, a költészet napjának előestéjén Grácban Varga Gabriella Petőfi Sándor-ösztöndíjas versekkel és Márton Áron-gondolatokkal színesített előadást tartott a nagy erdélyi püspökről;
- Bécs, 2016. május 27–28.
- ez év május 27-én Bécsben a Márton Áron-emléknapok rendezvénysorozat keretében a Collegium Hungaricumban megnyílt a Márton Áron élete és munkássága című kiállítás;
- május 28-án a Pázmáneumban ünnepi szentmisével, majd
- ugyanott emléküléssel tisztelegtünk Márton Áron emléke előtt;
- Gyulafehérvár, 2016. szeptember 29.
- ez év szeptember 29-én a gyulafehérvári Szent Mihály-búcsús szentmisén és Márton Áron szarkofágjának megáldásán Ausztria is képviseltette magát egy zarándokcsoporttal;
- ez év szeptember 29-én este 18.00 órakor a Kőrösi Csoma Sándor Program és a Petőfi Sándor Program világszerte egységes gyertyagyújtásához Gyulafehérváron kapcsolódtunk. A Gróf Mailáth Gusztáv Károly Római Katolikus Teológiai Líceum kápolnájában Zödös Szabolcs Petőfi-ösztöndíjas és Varga Gabriella Kőrösi-ösztöndíjas közös szervezésű megemlékezésén az ausztriai magyar zarándokok és a tanintézmény diákjai mindannyian – összesen száztízen – gyertyát gyújtottak;
- Innsbruck, 2016. október 8–9.
- ez év október 8-án Innsbruckban a Magyar Házban megnyílt a Márton Áron élete és munkássága című vándorkiállítás;
- ez év október 9-én Innsbruckban a Magyar Házban ünnepi szentmisén fohászkodtunk a nagy püspök boldoggá avatásáért.
hogy mielőbb
