A téren sétálgatva igazán minden magyar otthon érezhette magát, mivel megtalálhatóak voltak a magyar vásárokon is előforduló árusok, standok: nemezes, bőrös, keramikus, fonott nádból; szőrméből vagy épp termésekből készült vásárfia. Ezek mellett nem maradtak el a szeretett magyar ízek sem: lehetett lángost, kürtőskalácsot, rétest, házi sajtokat, kenyérlángost vagy épp sült kolbászt falatozni. Aki pedig a hazai italokat szeretett volna fogyasztani, természetesen az is akadt: bor, pálinka, kézműves sörök, illetve Unicum is kapható volt.
Az árusokhoz hasonlóan a program is kiemelkedően színes volt, és sokrétűen mutatta be a magyar zenei- és tánc kultúrát. A program ünnepélyes megnyitóval indult, ahol felszólalt Jan Lelley, a Német- Magyar Baráti Társaság alelnöke, Szegner Balázs főkonzul, Friedrich G. Conzen, Düsseldorf polgármestere, Hubert Schulte-Kemper, Magyarország tiszteletbeli konzulja, valamint Szakáli István Loránd helyettes államtitkár. Ezt követően Bánhegyi Adrienn kétszeres világbajnok kötélugró mutatta be fergeteges előadását. Igazi vásári hangulatot árasztott a Karakas Zoltán frankfurti ösztöndíjas által játszott dudaszó, illetve a Pecze Szilveszter által megszólaltatott tangóharmonika.
Délutánonként könnyedebb muzsika is szólt, a Joe Fritz trió kellemes jazz zenével színesítette a programot. Teremi Trixi és Bozsó József jóvoltából a híres és méltán népszerű Csárdáskirálynőből elevenedtek meg részletek a színpadon. Ezek mellett több alkalommal várta a látogatókat magyar néptáncház Darabos Eszter és Németh Ágnes hageni ösztöndíjas vezetésével, ahol élő zenekar húzta a talpalávalót, kicsik és nagyok közösen rophatták a magyar táncokat. A gyermekek számára nemezelés és mesesarok is rendelkezésre állt a fesztivál alatt. Ahogy esteledett következett a tűztánc, amely során egy izgalmas és látványos előadásban lehetett része a nézőknek. A Vadrózsa táncegyüttesnek köszönhetően különféle magyar táncok elevenedtek meg a színpadon, egyik délután pedig közös népdaléneklésbe kapcsolódhattak a jelenlevők. A szombati napon sor került ökumenikus istentiszteletre is, amely során énekekkel kísérve és igen közvetlen hangon szólt a lelkésznő, Gulyás Márta a résztvevőkhöz.
A konzulátusi sátornál Magyarországról készült, gyönyörű képekkel illusztrált tájékoztató anyagokat és prospektusokat osztogattunk egy-két önkéntessel. Rengetegen érdeklődtek, mi pedig igyekeztünk a felmerülő - és nem ritkán megdöbbentően nehéz - kérdésekre válaszolni. A helyi németek közül sokan felelevenítették a Magyarországon töltött látogatásaik során szerzett szép emlékeiket, és hihetetlen sok jó élményt osztottak meg velünk.
A négynapos magyar fesztivál csúcspontja az utolsó este volt. A forradalom 60. évfordulója tiszteletére tűztáncosok az előadás végén tűzből 1956-ot formáztak. Majd ezt követően a téren néma csendben csillagszórók gyúltak fel, és felcsendült a „tavaszi szél vizet áraszt…”. Szép és méltó emlékezés volt ez 1956-ra.
Azt gondolom, hogy a rendezvény nagyon jól sikerült. A környéken élő magyaroknak lehetőség nyílt arra, hogy magyar környezetben találkozhattak egymással, a helyiek pedig sok pozitív benyomást szerezhettek országunkról, és gazdag kultúránkról, hagyományainkról.
Különösen jó volt Düsseldorfban négy napig magyarnak lenni, köszönet érte a szervezőknek, fellépőknek, szponzoroknak, résztvevőknek és mindenkinek, aki közreműködött!
