Kiküldetésem előtt augusztus 20-a számomra egy átlagosan kellemes eseménynek számított minden évben. Nem úgy most, Dél-Amerikában magyar szót, éneket, imádságot, himnuszt hallani! Ezerszer édesebbnek és különlegesebbnek tetszik minden egyes hang.
2016. augusztus 20-án nagy előkészület vette kezdetét a Sao Paulói Szent Imre Kollégiumban (Colégio Santo Americo). A szülők benépesítették a konyhát, hogy előkészítsék a másnapra szánt ünnepi ebédet több mint 100 fő részére. Eseménydús napok voltak ezek, a cserkészek sem tétlenkedtek; jómagam ugyanis magyarórát adtam a kicsiknek és a tiszteknek is mielőtt délre visszasiettem volna a Magyar Házba (Casa Húngara), hogy a néptánc csoport tagjait tanítsam magyarul. Mi más szolgálhatott volna jobb leckének ezen a jeles napon, mint a Szörényi Levente és Bródy János által írt István, a király című hihetetlenül sikeres rockopera? Magyar földön mindenki ismeri és szereti, itt viszont nagy meglepetésemre sokan most hallották először a mű nyitányát: Szállj fel szabad madár...
Brazilhonban az ünnepség tényleges napja augusztus 21-ére virrad. Reggel fél tízkor ünnepi ruhát öltve érkeztünk a Kollégiumba. A cserkészek egyenruhában szalutálva énekelték az indulót, majd felhúzták a magyar és brazil zászlót az alkalom tiszteletére. A szemerkélő eső elől az udvarról az iskolába húzódtunk, majd a terembe lépve átvettük az ünnepségre szánt szöveget és imádságot. Az előadást két nyelven konferálták. Felemelő élmény, mikor Magyarországtól több mint 10 ezer kilométer távolságra is felcsendülni hallom a szülővárosom nevét: e jeles napon újra méltatták Nyíregyházát.
Iróffy Zsolt atya, aki augusztus 11-én Áder János köztársasági elnöktől kitüntetést kapott magyarságőrző munkája elismeréseként, a Szent Imre Kollégium nyugalmazott igazgatója évtizedekkel ezelőtt érkezett Brazíliába. Nagy örömünkre Zsolt atya mégsem felejtette el kis hazánkat, sőt, mintha a távolság tovább erősítette volna szeretetét Magyarország iránt. Ez abban is megmutatkozott, hogy nem volt hajlandó portugálul megszólalni, végig magyarul beszélt. A ceremónia keretein belül szólt pár szót Nyíregyházáról is, mint a térség kiemelkedő fontosságú városáról, melynek lakói büszkék lehetnek arra, hogy István király törekvései nyomán a város egyházmegyévé nőtte ki magát. Érdemes lehet tudni, hogy Ferenc pápa 2015-ben a Hajdúdorogi Egyházmegyéből leválasztotta a Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei részeket, és Nyíregyházi Egyházmegye néven új püspökséget hozott létre belőlük. Míg az eredeti püspökséget Debrecen székhellyel főegyházmegyei rangra emelte. Meleg szeretettel köszöntötte az embereket, és áldását adta az egyház munkájára és embertársai életére. Megható pillanatokat élhettünk át együtt, mikor magyarul imádkoztunk és áldoztunk.
Az ünnepséget a Pántlika Táncegyüttes és a Zsivaj Zenekar fellépése zárta. Nagy sikert aratott az ifjú Pedro Antonio Derani (Jármy Péter) szóló tánca is. Végezetül nagy örömömre megnéztük az István, a király záró jelenetét, s a kivetítőn pattogott a tűzijáték. Azt gondoltam magamban: egy iskolai előadóterembe összezárva, a sötétben imádkozva még mindig él a magyar, és nem adja fel. Összeszorult a szívem, ahogy eszembe jutottak az elmúlt nyarak augusztus 20-ai ünnepségei. Milyen természetes, milyen könnyű otthon ünnepelni, táncolni, enni és nevetni! Felértékelődött bennem kis hazánk minden szöge, sarka, és elárasztott valami édes melegség: magyar vagyok. Hazamegyek. Az előadás után lakoma várta az ünneplőket: sertéspörkölt és tarhonya csemegeuborkával, desszertnek almás rétest tálaltak. Jólesett a meleg étel, és jólesett a magyar szó. Magamban elmormoltam egy imát, amiért magyarnak születtem, beszélem ezt a gyönyörű nyelvet és várnak otthon.
