Este hat órára kérték, hogy érkezzem meg, és kis izgulás után egyből meg is találtam a zürichi KCSP ösztöndíjas társamat, Bóra Esztert. Ő már gyönyörű fehér báli ruhában fogadott, ugyanis egy volt a nyolc-tíz nyitótáncos párból, akik bécsi keringővel adták meg az est alaphangulatát. Én is gyorsan kicsinosítottam magam, és mentem dokumentálni a nagytermi főpróbájukat, amit hiba nélkül mutattak be.
Ezek után összeismerkedtem Tetlák Örssel, szintén idei Kőrösi Csoma Sándor ösztöndíjassal, aki decemberben tért haza Dél-Afrikából. Mint kiderült, Örs a bálon az Erdélyi Magyarokért Közhasznú Alapítvány önkénteseként volt jelen, ugyanis a szervezetük jó kapcsolatot ápol a zürichi magyar közösséggel és vezetőségével. Egy csodaszép fotókiállítással álltak ki a nagyközönség elé, melynek egy másik részletét már volt szerencsém felfedezni szeptemberben a Zürichi Magyar Ház Napján a ZÜME nagysátrában. Ember és Föld című erdélyi összeállításuk a mai rohanó világunk ellenében a természethez közel, azzal harmóniában élő embert és a hétköznapjait mutatja be, egyedi megvilágításban. Egy fantasztikus szépségű – Magyarország általuk legjobbnak ítélt nyomdájában készített – könyvet állított össze néhány nemzetközi körökben is ismert fotográfus, melyhez Böjte Csaba atya bölcsességei adják a kísérő gondolatokat. Kapva az alkalmon, meg is hívtam alapítványukat Genfbe, hogy még a tavasszal az itteni magyar és nemzetközi közösség is megcsodálhassa kivételes alkotásukat.
A bál maga nagyon pezsgő volt, nyolc óra körül elkezdett áramlani a tömeg. Egy rövid ideig a ZÜME pultjánál segítettem, ahol a Zürichi Magyar Hírmondó legfrissebb számait vehették meg az emberek, illetve feliratkozhattak tagnak az egyesületbe. Ezután megtaláltam a fogadócsaládomat, Dusza Andreát és férjét, akik nagyon kedvesen, szeptemberhez hasonlóan, most is befogadtak egy éjszakára. Helyet foglaltunk az asztalunknál, és kezdődtek is a nyitóbeszédek. Szennyessy László ZÜME elnök két nyelven üdvözölte a vendégeket, tekintettel a németajkú jelenlévőkre. A beszédeket követően megkezdődött a nyitótánc, melynek végén kedves gesztusként, a párok felkérték szüleiket, barátaikat egy levezető második táncra.
Este tíz órakor következett a néptánc blokk, ahol szilágysági, és palatkai táncokat láthattunk gyönyörű előadásban a helyi és vendégelőadóktól felváltva. A néptánc végeztével pedig nem maradt más hátra, mint a felhőtlen szórakozás és szabadtánc. A zenét Henter Ambrus és zenekara szolgáltatta, akik Szatmárnémetiből érkeztek Zürichbe, óriási hangulatot csapva egészen hajnalig. A jelenlévők között rengeteg profinak minősíthető pár lépett a táncparkettre, egyesek igen különleges báli ruhában, régi évtizedeket, évszázadokat megidézve.
A vacsora fakultatív volt, vagyis nem mindenki rendelte meg azt a belépővel, ezért a fogások folyamatosan érkeztek a tánc végével, hogy ne legyen erre kihagyott szünet. Többen a kinti meleg ételt felszolgáló büfé finom kínálatából választottak, mely alacsonyabb árú menüvel szolgált. Nagyon sok fiatallal ismerkedtem meg az est során, hiszen jelen volt az újonnan alakult Óperenciás Néptánccsoport, a cserkészek közül páran, az Ifjúsági Klub egyik megalkotója, és a meghívott Alfalusi Ifjúsági Néptánccsoport Laskóról, Horvátországból. Érdekes és szívlélek embereket ismertem meg bennük, akik egyből meghívtak néhány jövőbeni programjukra Zürichbe, amiből legalább egynek próbálok majd eleget tenni.
Élmény volt ezzel az összetartó közösséggel együtt ünnepelni és egy újabb felejthetetlen pillanatot eltölteni!
