A két stuttgarti Kőrösi Csoma Sándor Program ösztöndíjasai, Hortobágyi Ivett és Szabó Janka rendezésében a színjátszósoknak sikerült Áprily borongós sorai mögött felmutatni az embert, aki magát „remegő, daloló ember”-nek írja le, és aki a legnehezebb időkben is ember tudott maradni.
Miért a vadlúd? A vadlúd motívum Áprily versein úgy vonul keresztül, akár az égen a vadlúdcsapat. Kifejezi a vágyakozást, amely áthatja a költő verseit, legyen szó a harmóniára, a vándorlásra való vágyról, vagy a honvágyról, amelyek a stuttgarti közönség számára mai napig aktuálissá, élővé teszik az író verseit.
Előadásukban, mintegy visszaemlékezésként, először a családi békesség és a szülőföldhöz való ragaszkodás jelent meg, már „utazás közben”, majd a háború borzalmairól szóló Áprily-versek engednek bepillantást az akkori kor világába. És ahogyan ő maga is mondja: végül egyetlen egy tartóoszlopa marad az embernek – az Isten. Felvillant a költő hite, az a hit, amely egész életén keresztül elkísérte, és segített, hogy sziklaszilárd értékrendje ne inogjon meg. Idős korára elveszti látását, ez sok versen keresztülkíséri, majd pedig a halál közelségét érző ember nosztalgikus, szinte melankolikus hangulatú verseit hallhatta a közönség.
A színjátszósok (Fenyvesi Péter, Hortobágyi Ivett, Kemény József, Kerekes Ervin, Pathy Gabriella, Pogány Mihály, Soltész Ilona, Szabó Janka, Tamás Péter, Vass Mária) a számos verssel és a versekből készült zenékkel (kitüntetett köszönettel Németh Klaudia gitárművésznek) közelebb hozták a nézők számára Áprily szellemét.
Az előadás után a vendégeknek büfével kedveskedtek, a magyar borok és finomságok mellett még sokáig élénk, jókedvű beszélgetést folytattak a jelenlevők.
