Igaz, a southendi magyar közösség önkéntesei ezek megszervezéséhez és lebonyolításához utolsó erőtartalékaikat mozgósították, de mindez megérte a fáradságot, mert a fizikai kimerültségért kárpótlást jelentett a lelki feltöltődés, az igazi közösséghez tartozás megtapasztalása.
A Montágh Imre Southendi Magyar Iskola és Óvoda foglalkozásain már december 1-jén eluralkodott az ünnepi hangulat. Szombatonként a diákok négy korcsoportban, két egymást követő foglalkozáson vesznek részt, de ezen a napon az első óra után közös kézműves foglalkozás várta a gyerekeket, akik többféle, a tanárok által előkészített kreatív tevékenységben próbálhatták ki magukat. Alkothattak vattakorongból hóembert, zseníliadrótból karácsonyfát, papírláncot és a nagyobbak még a varrással is ismerkedhettek. Korosztálytól függetlenül mindenki nagy kedvence volt a mézeskalács-díszítés, amit egyik diákunk édesanyja, Geszti Anita jóvoltából próbálhattak ki a gyerekek. Szerencsére elegendő alapanyaggal készültünk, így a gyakori kóstolások után is maradt elég mézeskalács, amelynek egy része felkerült az Iskola karácsonyfájára. Idén ugyanis egy új kezdeményezés indult a Montágh Imre Southendi Magyar Iskola és Óvodának otthont adó templomban, a Westcliff Baptist Church-ben. A ”Christmas Tree Festival” keretében december 1-re az épületben működő közösségek mindegyike feldíszítette a saját karácsonyfáját és az így létrejött kiállításra egészen karácsonyig várták az érdeklődőket.
Másnap, december 2-án a felnőtteken volt a sor, akiket adventi alkotóműhelybe invitáltunk. Itt a résztvevők elkészíthették saját adventi koszorújukat, illetve ajtódíszüket, amelyekhez ugyan a kellékek nagy részét a Southendi Magyar Közösség biztosította, de a szebbnél szebb alkotások mindenki egyedi ízléséről és ötleteiről meséltek. Ki a borostyánt, ki a szalagokat részesítette előnyben, de a végeredmény minden esetben szívet melengető volt és aznap este mindenki frissen készített adventi koszorún gyújthatta meg az első gyertyát.
Programban a következő hétvégén sem volt hiány. December 8-án Southendre is megérkezett a Mikulás, és ez alkalomból ünnepséggel és jótékonysági vásárral készült a Montágh Imre Southendi Magyar Iskola és Óvoda tanári gárdája. A Mikulás-ünnepség a Southendi Magyar Közösség „ősrendezvényei” közé tartozik, vagyis ez az egyik legrégebbi, évente ismétlődő szervezett program a Közösség keretein belül. A gyerekeknek már 2010-ben sem lehetett nemet mondani, a Southend-on-Sean és környékén élő kisgyermekes szülők ekkor fogtak össze először és szervezték meg az első Mikulás-rendezvényt. Az igényekkel és ötletekkel együtt maga a program is egyre bővült, így idén már a Mikulás Kuckója mellett jótékonysági kézműves vásár és büfé is várta a gyerekeket és szüleiket. A műsort a Southendi Dalárda fellépése nyitotta meg, melynek tagjai téli és karácsonyi témájú dalokkal készültek. Az ismertebbeket a közönség is a Dalárdával együtt énekelte, így sokakban idézték fel a régi karácsonyok emlékét a „Csendes éj...”, a „Pásztorok keljünk fel...” és „A kis Jézus megszületett...” kezdetű dallamok. Ezután a gyerekek meglátogathatták a Mikulást a kuckójában, aki mindenkit megörvendeztetett néhány jó szóval és egy kis ajándékkal. Eközben a felnőttek a jótékonysági vásárban könyvek és jóállapotú használt tárgyak között válogathattak és vásárolhattak Geszti Anita kézműves mézeskalácsaiból, valamint Szemerédi Léda papírfonással készült alkotásaiból. Az ünnepség bevételét szintén már bevett módon egy magyarországi szervezetnek ajánlja fel a Southendi Magyar Közösség, így idén az Orosházi Állatmentő Alapítványnak gyűjtötték a támogatást.
December 15-én, advent harmadik hétvégéjén, hetedik alkalommal került sor a Southendi Magyar Közösség ez évi legnagyobb létszámú rendezvényére, a Közösségi Karácsonyi Vacsorára, melynek bevételéből szintén az Orosházi Állatmentő Alapítványt támogatják. Idén több mint 150 vendég beszélgetésétől és nevetésétől volt hangos a helyi Skylark Hotel étterme, mely évek óta otthont ad az igazán nagycsaládi hangulatot idéző vacsorának. Mint minden program, ez is a Közösség tagjainak összefogásával jöhetett létre, akiket a menü előkészítése során a karácsonyi vacsorák ügyeletes séfje, Tóth Gábor koordinált. Számára nem idegen ez a szerep, főállásban ugyanis az ismert angol labdarúgócsapat, a Chelsea egyik londoni éttermének szakácsa, ebből is sejthető, hogy a vendégeket egy igazán ínycsiklandozó karácsonyi vacsora várta. A helyszínt a Magyar Közösség tagjai öltöztették ünnepi díszbe, a zenéről pedig egy helyi magyar DJ gondoskodott. A háromfogásos vacsora után jól is esett a vendégeknek a mozgás, és ahogy nőtt a jókedv, az asztalok fokozatosan lekerültek a táncparkettről. Bár a legkitartóbbak akár reggelig is ropták volna, a Hotel szabályzatának eleget téve hajnalban befejeződött a mulatság.
A program lebonyolításának ugyanakkor korántsem értünk a végére, hiszen hátra voltak még a rendezvényeknél elengedhetetlen utómunkálatok, nevezzük nevén: a pakolás és a takarítás. Bár az előző naphoz képest talán kissé fáradtabban, de vasárnap délelőtt ismét ott álltak az önkéntesek a Hotel éttermében, ám ezúttal nem tánchoz, hanem mosogatáshoz és felmosáshoz öltözötten. A jó hangulat azonban a tegnapi volt, így a nevetéssel kísért munka nyomán hamarosan ismét csillogott a terem. Bár a jókedvbe talán egy kis szomorúság is vegyült, de nem a sikertelenség, hanem épp a sikeres lebonyolítás okán. Hiszen egy-egy ilyen rendezvény hosszú előkészítés, együtt végzett munka, olykor idegeskedés és a problémák közös megoldása után jöhet létre. Kissé olyan ez, mint karácsony előtt az adventi időszak: maga a várakozás, a készülődés is az ünnep része, és amikor arra ébredünk, hogy nagyon jól sikerült, de már el is repült az az este, amire olyan sokat készültünk, kicsit elszomorodik az ember. De mielőtt végleg elmenne a kedve, körül nézhet és láthatja, hogy ha többen gondolkodnak úgy, mint ő, akkor ez bizony csak amiatt lehetséges, mert valami nagyon jót hoztak létre együtt, közösen. Ahogy körbepillantottam, én is ezt éreztem a karácsonyi vacsora után, vasárnap délelőtt, amikor talán kicsit karikás szemmel, de nevetve együtt pakoltunk, majd sorban „Boldog karácsonyt!” kívántunk mindenkinek és elindultunk, hogy délután még egy kicsit pihenjünk egy újabb jól sikerült Southendi magyar rendezvény után.
