Január 11. az "elsők" napja
A foglalkozást szokás szerint délután kettőtől tartottuk, de ezúttal segítők hiányában a baba-mama klubot egyszerre kezdtük el az ovis korúak csoportjával. Ez azonban meglepően jól sikerült, ugyanis a babák szülein kívül az ovisokéi is szívesen ültek le hozzánk a gyermekükkel együtt a nagy körbe énekelni. így aztán a gyermekfoglalkozások elejét közös mondókákkal, dalolóval indítottuk, mely során a szülők ölbe fogták gyermeküket, ringatták, énekeltek s szavaltak velük, és együtt mutogattuk el, mozogtuk le a különböző rigmusokat, dalocskákat, és mindezt gyerekhangszerekkel is. Ezt követően körjátékokat játszottunk, melyből a jól ismert „Bújj, bújj, zöld ág...” és a „Tekeredik a kígyó…” sem hiányozhattak. Ezután a babákat beengedtük a baba sarok közepére, hogy ott kedvükre játszhassanak a számukra kialakított, játékokkal teli szőnyegen, miközben mi az anyukákkal, apukákkal a karácsonyi ünnepekről, a magyarországi vakációról, és a gyermekek rokonlátogatós élményeiről beszélgettünk.
Amíg a szülők beszélgettek és a babákra figyeltek, külön sarokban nemsokára elkezdődött Mackó meséje is az ovis foglalkozás folytatásaként. Mackó medve mesélte el interaktív formában a kicsiknek, milyen volt a karácsonya, s közben a gyerekeket kérdezgette, kinek hogy teltek az ünnepek. A gyerekek nagy figyelemmel hallgatták ahogy a maci mesél, és ügyesen, készségesen válaszolgattak is, kinek mi szépet hozott a Jézuska. A mese végén aztán Mackóval együtt megkértük a gyerekeket, hogy a mese által inspirálva rajzolják is le kedves karácsonyi élményüket, vagy bármi olyasmit, ami a karácsonyról eszükbe jut. Több se kellett, az ovisok rögtön neki is láttak serényen rajzolni; volt, aki két vagy három rajzig meg sem állt. Az alkotásokat aztán szépen kiállítottuk, hogy mindenki kedvére csodálhassa majd, mielőtt hazavinné őket. A rajzolás uán megmozgattam kicsit a gyerekeket, és különféle fogócskát és szótanulós játékokat játszottunk velük, amit nagyon élveztek.
Mi mással is zárhattuk volna a napot, mint egy fincsi uzsonnával! A foglalkozáson szellemileg és a játékokban fizikailag is kellőképpen kifárasztott lurkók alig várták, hogy végre falatozhassanak. Az uzsonna elkészítése mentorom, Allen Melinda keze munkáját dicséri, de sokat segítettek neki a gyerekek szülei is a foglalkozás alatt, illetve azt követően is. Jó érzés volt látni, hogy bár az év ezen első foglalkozásán kisebb volt a létszámunk, mint szokott, mégis mindazok, akik megjelentek, szívesen vettek részt, készségesen segítettek, sőt, megköszönték a foglalkozást. Természetesen ez nagy örömmel töltött el minket. Ezzel a kellemes érzéssel és a kezdeti nehézségek sikeres áthidalásának örömével indultunk haza, bizalommal és reménnyel tekintve a jövőben ránk váró feladatokra.
