Élmények és közösség a Grace Hungarian Reformed Church hétköznapjaiban
Szeptember 14-én érkeztem Los Angelesbe, egy nappal a születésnapom után.Izgatottan vártam a találkozót Jakabffy Zsolt atyával, a református közösség vezetőjével. Már az első találkozásunk alkalmával nagyon kedvesen fogadott, végigkísért a templomban és annak területén, megmutatta a leendő munkahelyemet.
Az első napok papírmunkával és eligazítással teltek. Átvettem a tavalyi ösztöndíjas munkaeszközeit, az autót és a laptopot. Az első vasárnapon már a közösségben kezdtem korán reggel, ahová érkeztek a szülők és a gyerekek, hiszen ez volt az új tanév első istentisztelete és egyben az első vasárnapi iskola is. Mindenki rendkívül érdeklődő volt irányomban és a misén hivatalosan is bemutatott Zsolt atya az ott lévőknek.
A vasárnapi iskolában jelenleg három osztály van. Még azon a napon megismerkedtem velük és a tanár nénikkel is, és végigkövettem az aznapi tanórákat. A gyerekek közül ki jobban, ki kevésbé beszéli és érti a magyar nyelvet, de lelkesedésük érezhető a tanulás iránt. A szülőktől megtudtam, hogy nagyon szeretnek ide járni a gyerekek és már alig várták nyár végén, hogy újra jöjjenek. Azon a vasárnapon megláthattam hogyan is zajlik a vasárnapi program hétről hétre.
Gyülekező van 9 óra előtt a közösségi részben és innen mennek el a gyerekek osztályok szerint az osztálytermükbe 9 órakor. Tanulnak egészen 11 óráig, majd 11 órakor együtt misére mennek. A mise első 20 perce szinte nekik és róluk szól, ahol együtt énekelnek és beszélgetnek.
Ezután visszamennek a termükbe még egy kis tanulásra, majd a mise végén 12 órakor csatlakoznak a felnőttekhez és együtt megebédelnek. A vasárnapi ebédet mindig egy vállalkozó szellemű szülő főzi, persze segítséggel, hiszen ez nem egyszerű feladat 50-60 emberre. Természetesen ebbe a munkába én is besegítek.
A vasárnapi iskolán kívül a hétköznapokon az iskola könyvtárát segítem átláthatóvá tenni és digitalizált formába áthelyezni a könyveket, hogy a kölcsönzés minél gördülékenyebben és átláthatóbban menjen, ezen kívül leltározom a táncokhoz szükséges népviseleteket és eszközöket. Mindezek mellett minden vasárnapra újságot szerkesztek, ami egy ingyenes kiadvány és összefoglalja a már elmúlt és közelgő eseményeket. A címe: Lángvigyázó.
Az ittlétem második hetén örömmel fogadtam el az egyik tanító néni felkérését, hogy helyettesítsem őt az órán és tanítsam a gyerekeket a magánhangzók helyes használatára. A gyerekek nagyon együttműködőek voltak, azonnal elfogadtak és szívesen dolgoztak a feladatokon.
Október 5-én a Szoboszlai Sándor Dél-Kaliforniai Magyar Színkör szervezésében megrendezett színházi előadáson vehettem részt, ahol a magyar iskolánk képviselete idén színpadra lépett - több szerepben is. A tanárok a Kárpátok Néptáncegyüttest erősítették, a diákok egy része pedig önálló tánccal járult hozzá a telt házas est sikeréhez.
Az előadás magyar múltunk tartalmas összegzése volt, mely minden nemzedéknek hitet és bátorítást adhatott a magyarságtudat megőrzéséhez és az összetartozás tudatának ápolásához.
Sikeres és megható előadás volt, mindenki örömmel és szép közös élménnyel tért haza.
