Az államalapítás és az új kenyér ünnepe
Szent István napja a legrégebbi nemzeti ünnepünk. A "szent király ünnepének" megülését még az Aranybulla rendelte el, majd nyolcszáz évvel ezelőtt. II. András dekrétuma valójában csak törvényerőre emelte azt a szokást, hogy a király minden évben, Nagyboldogasszony napján "törvénylátó napot" tartott Székesfehérváron – azaz törvénykezett a nemesek ügyeiben.
Christchurch-ben is minden évben megünneplik szent királyunk napját. Mivel augusztus 20. idén hétközbeni napra - keddre - esett, így a megelőző hétvégén, vasárnap tartottuk a rendezvényt. Az eseményt jó előre beharangoztuk, kiküldtük emailben, emlékeztetőket is küldtünk és természetesen körbe is telefonáltunk, felhívtuk a magyarokat - sokszor ebben a formában hatékonyabb a "toborzás". Az esemény vasárnap 13.00 órára volt meghirdetve, de már előző nap be kellett rendezni a termet, megteríteni, feldíszíteni nemzeti színű kokárdákkal a falakat, kitakarítani, stb. A vezetőségi megbeszélésen az a döntés született, hogy az ünnepi menü 3 fogásos ebéd lesz: tyúkhúsleves cérnametélttel, rántott hús rizzsel, végül almás rétes desszertnek.
Az előkészületek és a sütés-főzés oroszlánrészét a vezetés két oszlopos tagja, Enikő és Gyöngyi végezte, e cikk szerzője csak kuktáskodott és segédkezett a gasztronómiai munkálatokban. De jó volt már csak a konyhában is lenni ennyi finomság készítése mellett - sutyiban le-le csippent egy kis leveshúsdarabka, az almás rétes megmaradt részei... Mire mindennel elkészültünk, már fél kettő is elmúlt, hiába no, jó munkához idő kell! Addigra megérkeztek a vendégek, mostanra szinte mindenkivel ismerősként üdvözöltük egymást.
Az ünnepi műsor elnök úr rövid köszöntőjével kezdődött, majd én következtem. Két verset is hoztam magammal Szent István napra. Egy régit és egy újat.
Az Ah, hol vagy, magyarok tündöklő csillaga kezdetű mű egy Szent István királyról szóló, templomban is énekelt himnusz. Szövege először Kovács István kéziratos énekeskönyvében (Dőri énekeskönyv) található meg. Sajnos – vagy épp mindenki szerencséjére – a himnusz eléneklésére nem vállalkoztam, szavalva mondtam el. A másik vers, az újabb keletű, Juhászné Bérces Anikó Fohász Szent István királyhoz című műve volt.
A verses előadás után következett az ünnepi beszédem, amely búcsú is volt egyben a helyi közösségtől, lévén, hogy augusztus végétől Wellingtonban folytatom a tevékenységemet. A hallgatóság tapssal jutalmazta a beszédet és kezet ráztak velem, ami határtalanul jól esett, visszaigazolása volt itteni munkámnak. A klub elkérte és saját facebook oldalán meg is osztotta, hogy azok is olvashassák, akik nem voltak jelen.
A beszédek után az idős Vivienne Little énekelt saját maga által írt verset István királyról és méltatta a klub tevékenységét, majd Vicsai Enikő „főszakács” és a klub pénztárnoka szép képekkel alátámasztott előadást tartott a Magyarország tortája kezdeményezésről. A színes és érdekes előadás során a kezdetektől mostanáig megnézhettük – megkóstolni sajnos nem tudtuk – az év tortáit, megtudhattuk ki sütötte, hol sütötte és a receptek is rendelkezésre állnak. Az ünnepi program végén Ferencz Gyöngyi titkár foglalta össze az Új kenyér ünnep lényegét, majd egy előre kisütött kenyér fölött áldást mondott.
Ekkorra már tényleg mindenki farkaséhes volt, nem kellett kétszer kérni, hogy üljenek asztalhoz! Miközben Enikő, Gyöngyi, valamint Csík Tibor elnök úr elkezdték kiszervírozni az első fogást, én betöltöttem és elkezdtem lejátszani az István a király című rockopera eredeti változatát Vikidál Gyulával, Nagy Feróval. A másfél órás film szépen le is ment a háttérben, hangulati aláfestésként, mialatt jóízűen megebédelt a társaság. Nagyszerű délután volt, mindenki jó érezte magát, még útravalót is csomagoltunk a vendégeknek. A mosogatás már játszi könnyedséggel, a hosszú évek rutinjával, egymás ugratása és a vendégek folyamatos dicsérete közepette hamar ment.
Jó volt újra együtt lenni!
