Szekszárdon születtem, a Bonyhádi Evangélikus Gimnáziumban érettségiztem, a Pécsi Tudományegyetemen diplomáztam történészként, politológia specializációval. Az egyetem után európai uniós szakértőként diplomáztam a PTE Állam- és Jogtudományi Karán indított posztgraduális képzésen, majd PhD tanulmányokat folytattam a PTE Politikatudományi Doktori Iskolában. 2003 óta dolgozom a Paksi Polgármesteri Hivatalban, pályázati és nemzetközi referensként a testvérvárosi kapcsolatokkal és projektekkel foglalkozom.

A magánéletben a testvéreimmel egy borászatot működtetünk Szekszárdon, minden évben sok csoport fordul meg nálunk. A legtöbben más településekről, az ország különböző szegletéből jönnek hozzánk néhány órás borkóstolóra, mégis gyorsan megtalálom velük a közös hangot. Szeretek velük beszélgetni, az együtt töltött borvacsorák összehozzák az embereket, nagyon jó ezen keresztül megismerni egymást. Ez egyfajta diplomácia is, a tőlük kapott visszajelzések pedig azt mutatják, hogy jól csinálom.

A Kőrösi Csoma Sándor Programhoz való kötődésem kettős: egyrészt Új-Zéland régóta bakancslistás hely, gyerekkori vágyam volt oda kijutni, másrészt lehetőségem lesz külhoni magyarok között élni, megélni velük a mindennapjaikat, és olyan színt vinni az életükbe, ami reményeim szerint nyomot hagy. Jelenleg is van ismerősöm, aki kint él és dolgozik, ő csak jókat mesélt az országról. A személyes ambícióm Christchurchbe kijutva az, hogy segítsek olyan programokat szervezni a kint élő magyaroknak, amelyeken keresztül megélhetik a közösséghez tartozás, a magyarságérzés élményét.

Az emberek mindenhol egyformák, lehetnek széthúzások, sértődések, de a legfontosabb, hogy tudjunk egymáshoz fordulni, egymásba kapaszkodni, magyar kultúránkra, mint igazodási pontra tekinteni. Szeretnék kapcsolódási pont lenni abban a fél évben, amit ott töltök. Ha kell, segítő, ha kell, mediátor, ha kell mindenes, akire bármikor számíthatnak. A közös programok, az együtt megélt tevékenységek, a tartalommal megtöltött idő tesz egy közösséget erőssé. Legyen az egy közös pörköltfőzés, kirándulás, hétvégi foci vagy bármi, arra fogok törekedni, hogy olyan élményt kapjanak, mintha itthon csinálnánk ugyanezt. Igyekszem mindenbe egy kis magyarságot belecsempészni. Bízom benne, hogy erre a világ másik felén is lehetőségem lesz, és hasznára tudok válni az új-zélandi magyaroknak.