Ismerkedés egy új nyelvvel
A nürnbergi magyar rendezvényeket járva már szeptemberben feltűnt két helyi sajátosság. Az egyik, hogy a környékbeli magyarság összetétele dinamikusan változik: az ’56-os generáció után több hullámban érkeztek és érkeznek magyarok a városba és környékére. A másik, hogy egy-egy magyar vonatkozású programon rendszerint feltűnnek németek és egyéb nemzetiségűek is, akik családi vagy egyéb érintettségük révén – gondoljunk csak a vegyes házasságokra – érdeklődnek kultúránk és hagyományaink iránt.
Mindkét csoportban vannak olyanok, akik bár szeretnék, különböző okok miatt nem beszélik a másik nyelvét. A magyarok esetében igen sokrétűek és széles skálán mozognak a nyelvtudás hiányának okai, az érdeklődő németeknél pedig a magyar nyelv nehézségéről szóló mítoszok, a németül jól tudó környezet, esetleg a korábbi tanulási kísérletekkel kapcsolatos kudarcok a fő hátráltató tényezők.
Ha a nyelvtanulási igény valós, akkor szervezni kellene nekik egy tanfolyamot – gondoltuk az egyesületben, és elkezdtünk tervezni. Célunk az volt, hogy a magyaroknak gyakorlati, kézzel fogható segítséget adjunk, támogatva nyelvi cselekvőképességüket a többségi társadalomban. A németeket pedig jobban be akartuk vonni a magyar diaszpóra életébe és mindennapjaiba. Hirdettük a lehetőséget, kerestünk megfelelő termet, amit ki tudunk bérelni, megtárgyaltuk a bérleti feltételeket, tájékoztató estet tartottunk, információs anyagokat gyártottunk, hirdettük magunkat a Facebookon és az egyesületi programokon, beszereztük a tananyagokat, és október közepén végül beindult a két csoport.
A kísérleti jelleggel indított két csoportból az egyik – nagy meglepetésünkre éppen a németes – meg is telt, pedig előzetes felméréseink alapján ezt éppen a másik csoportban vártuk. A tájékoztató esten megkérdeztem az érdeklődőket, hogy miért éppen hozzám jönnek németezni. Többen is azt emelték ki nehézségként, hogy ha valaki magyarként egy nemzetközi csoportban elakad az órán, más nyelv ismerete hiányában nem tud segítséget kérni a tanártól. Viszont egy magyar anyanyelvű némettanár segíthet átlendíteni őket a kezdeti nehézségeken és nyelvtanulási félelmeken.
A kisebb, magyar mint idegen nyelves csoportban szintén volt már olyan, aki próbálkozott más tanfolyamok keretében, de különböző okok miatt feladta. Ennek ellenére újra magyarul akart tanulni – nagy örömünkre. Mindkét csoportban vidám és motivált hangulatban kezdődött és zajlik a munka azóta is, és az eddigi visszajelzések alapján már meg is terveztük a folytatást. Az örömteli vállalkozásra nincsenek találóbb szavak, mint régi ELTE-s mesterem, dr. Szili Katalin tanárnő szavai: „mert tudásunk gazdagodik az évek során, s egyre tapasztaltabbak leszünk, ám az öröm mindig megmarad, amit akkor érzünk, amikor diákjaink az első önálló (néha sutára sikeredett) mondatot elmondják anyanyelvünkön”. A sikeres kezdeményezéshez természetesen hozzátartozik számos támogató munkája is, amiért ezúton is köszönet jár.
