Az Argentínában élő magyar diaszpóráról ösztöndíjas szemmel
A magyar irodalom és nyelv, illetve történelem szeretete családi örökség számomra. Nagyszüleimtől és szüleimtől gyermekkoromtól kezdve sokat hallottam arról, hogy a magyar nemzet és a magyar állam határai nem esnek egybe: sok magyar él az ország határain kívül, határon túl, kisebbségi sorban és rajtuk kívül nagyon sok magyar él távoli kontinensek különböző tájain. Később, magyar és történelem szakos egyetemistaként, majd a Határtalanul! diákcsoportok kísérőjeként a Kárpát-medence sok pontjára eljutottam és az útjaim során örökre szívembe zártam azokat, akik identitásukat híven megőrizve, a magyar hagyományokat ápolva, büszkén vallják magukat magyarnak.
Igazi álom valósult meg számomra az argentin magyar diaszpóra megismerésének lehetőségével. Jóllehet az idei év sokunk számára hozott nem várt kihívásokat, a járvány miatti mozgáskorlátozás kreativitásra késztetett és a személyes találkozások helyett a diaszpóra szolgálatát más, korábban nem ismert módokon kellett megvalósítani. A virtuális órák, programok és előadások, az ösztöndíjas társakkal közösen, nemzeti ünnepeink alkalmából szervezett megemlékezések, a szociális média felületeinek hatékony kihasználása váltak a feladatainkká. Hatalmas élmény volt megtapasztalni, hogy ezekkel a megoldásokkal is nagyon sok diaszpórában élő magyarnak tudtunk örömet szerezni.
Jóllehet eleinte azt gondoltuk, hogy a virtuális programok csak kis mértékben tudják helyettesíteni a helyi közösségek kulturális életének szervezését, örömmel tölt el a sokaktól számos alkalommal kapott rendkívül pozitív visszajelzés. Ezek megerősítettek abban, hogy az ösztöndíjasok által szervezett programokkal igenis össze tudtuk hozni a közösségek tagjait és a rendezvényeinkkel, programjainkkal a nagyobb közösségektől távol élőket is meg tudtuk szólítani, illetve ajándékozni az összetartozás felemelő érzésével. Együtt tudatosíthattuk és csodálhattuk a magyar kultúra sokszínűségét, lenyűgöző eredetiségét.
Számomra szívhez szóló tapasztalatnak bizonyult, hogy a diaszpórában élők milyen hálával és meghatódva fogadnak minden apró gesztust, ismeretet, információt, ami őseikre és a Kárpát-medencéből egykor a világnak ilyen távoli pontjaira távozó felmenőikre emlékezteti őket. A magyar történelemhez kapcsolódó, illetve a tágabb értelemben vett magyar kulturális ismereteket azért különleges öröm a diaszpórában élőkkel megosztani, mert ezt mindig érdeklődéssel és őszinte hálával fogadják, történjék ez magyar vagy spanyol nyelven. Felemelő a tudat, hogy sokan vannak a diaszpórában, akiket örömmel és büszkeséggel tölt el magyarságuk tudata. Szívből ragaszkodnak gyökereikhez, odafigyelnek a Kárpát-medencében élőkre, nem közömbös számukra, hogy mi történik az anyaországon belül és az annak határain túl élő magyarokkal. Együtt örülünk a magyar tudomány és a sport sikereinek, egymást erősítve tanulunk őseink történelméről, küzdelmeiről és együtt szeretnénk megőrizni, amit örökségbe kaptunk. A diaszpóra tagjai, bármerre is vezéreljen a jövőben a Gondviselés, mindig különleges helyet foglalnak majd el a szívemben és a gondolataimban.
Köszönöm az ÖSSZETARTOZÁS megtapasztalásának lehetőségét! Hálás vagyok az ösztöndíjat szervező Nemzetpolitikai Államtitkárság munkatársainak, a koordinátoroknak, a Latin-amerikai és különösen az argentin magyar szervezetek vezetőinek és tagjainak, akik munkámat mindenben segítették. Folyamatos támogatásukért kiemelt köszönet illeti dr. Gelényi Csabát, Magyarország Buenos Aires-i nagykövetét, Pajor Sándor tiszteletbeli chacói magyar konzult és Bischof Józsefet, a Villa Angela-i Magyar Egyesület elnökét. E felejthetetlen időszak közös projektjeiért ösztöndíjas társaimnak mondok köszönetet, akikkel kiváló csapatként tudtunk együttműködni. Végül, de egyáltalán nem utolsó sorban köszönöm Családomnak és Barátaimnak az ösztöndíjas tartózkodásomat kísérő imahátteret. És főleg azt, hogy ez mindig, várakozáson felül meghallgatásra talált!
