Érdekes volt megtapasztalnom, hogy a magyar gyerekek életében mennyire együtt van, mennyire párhuzamosan megfér a két hagyomány.
A Szóló Szőlő Chesteri Magyar Tanoda foglalkozását ismét egy közös mesével kezdtük, majd korcsoportonként dolgoztuk fel a történetet. A bábfoglalkozáson tovább gyakorolta minden kisgyerek a hangos és tiszta beszédet, s a szerepbe való beleélés nem könnyű feladatát. A mai nap különlegessége azonban vitathatatlanul a Márton-napi szokások megelevenítése, majd lerajzolása, és az ide kapcsolódó dalok és népi játékok éneklése, eljátszása volt.
Mind a három csoport más és más népi játékot tanult meg, majd mutatott meg a többieknek, s játszottuk el most már közösen. Mondókáztunk is, mint száz liba, aki egy sorban megy. A legnagyobb sikert azonban ismét az egyforma táncruha felöltése jelentette, s a közös tánctanulás. Egyre ügyesebben és fáradhatatlanul ropják már kicsik és nagyobbak is a táncot!
Megpihenve a mozgás után díjátadó következett. A brüsszeli rajzpályázat ajándékai megérkeztek postán, így kiosztottuk a győzteseknek!
A nap vége felé, a kézműves foglalkozáson mindenki elkészítette a meseládájába az emléklibáját színezve vagy ragasztós változatban, a nagyok varrva.
Befejezésül összegeztük a közös mesénk tanulságait, újraénekeltük a nótafánk dalait, s jóízűen elfogyasztottuk a sütis libalakománkat, ami az egyik anyuka ajándéka volt a Tanoda tanulóinak.
Ismét nagyon jól szórakoztunk és sokat tanultunk!
Elköszönve a családoktól, lepihentünk mentorommal, s azon filozofáltunk, hogy milyen nagyszerű gyerekek nőnek fel a szemünk láttára, mennyire befogadók a saját anyakultúrájukra, s mennyire összhangban tudják megélni azt az angliai hagyományokkal együtt!
