Ünnepi filmklub és gyermekfoglalkozás családias hangulatban a Cardiffi Magyar Közösségben
Mentorom emellett erre a napra a babák és kicsik csoportjának tanodai foglalkozás megtartását is tervezte. Ezen kívül pedig már januártól komolyan készültünk a a Bristoli Magyar Néptáncegyüttessel is az említett koncerten való fellépésünkre Szabó Andrea ösztöndíjas társam vezetésével.
Ezeket a terveket azonban – részben – keresztül húzták a terjedő koronavírus elleni intézkedések. Emiatt a március 11-re tervezett nagykövetségi rendezvény is elmaradt, amelyen mi, ösztöndíjasok is részt vettünk volna. Viszont mi a Bristoli Magyar Néptáncegyüttessel és a Cardiffi Magyar Gyermekfoglalkozásokkal továbbra is bizakodtunk, lázasan próbáltunk, még a néptáncos fellépő ruhák is megérkeztek, ekkor még a mi koncertünk nem volt lefújva, így reménykedtünk, hogy legalább az nem fog elmaradni. Azonban a környező tanodák, de még a városi rendezvények is sorra kényszerültek lemondani eseményeiket, és ez a sors sajnos minket is utolért: az utolsó pillanatban, a március 14-i, szombati fellépés előtti napon kaptuk a hírt, hogy sajnálatos, de a koncert – s ezáltal a fellépés lehetősége is – elmarad a 100 főnél nagyobb közönségre számító rendezvények korlátozása okán, s majd az év folyamán valamely más időpontban lesz megtartva. Ezt nagyon szomorúan bár, de elfogadtuk, tudtuk, hogy valószínűleg ez a helyes és biztonságos döntés.
Viszont annak érdekében, hogy a március 15. valamilyen formában, kis körben történő megünneplése mégse maradjon el, mentorom a március 14-i babák és ovisok foglalkozását megtartotta, én pedig ünnepi filmklubot hirdettem a foglalkozás utánra, melyen a gyerekekkel a János Vitéz című mesét néztük meg, azt követően pedig foglalkoztam, játszottam az ünnepi filmklubra érkező nagyok kis csoportjával is. Még ekkor nem is tudtuk, hogy ez lesz az utolsó személyes tanodai foglalkozásunk, de sajnos végül a vírushelyzet súlyosbodása miatt – sokunk bánatára – így alakult. Azóta online formára váltottuk az oktatás és a kapcsolattartás módját, de mindenképpen kedves emlék marad ez az utolsó személyes alkalom, amelyet még volt lehetőségünk a kis csapattal együtt tölteni a foglalkozáson!
