Az Uruguayi Magyar Otthonban, amely ma lényegében a magyar nyelv és kultúra központjának tekinthető Montevideóban, sőt egész Uruguayban, azóta működhet rendszeres magyar nyelvoktatás felnőtteknek és tizenéveseknek, hogy a magyar állam ösztöndíjasokat küld hozzájuk a Kőrösi Csoma Program keretében. Az első KCSP-ösztöndíjas 2014-ben érkezett a közösségbe, hogy ott – egyebek mellett – magyar nyelvórákat tartson, vagyis immár negyedik éve, hogy többé-kevésbé folyamatosan lehetősége van az érdeklődőknek a magyar nyelv alapjait elsajátítani, vagy meglévő tudásukat bővíteni.
Valójában már 2014 előtt is lehetett magyarórákra járni az UMO-ban, ugyanis már akkor jelentkezett az igény a közösség tagjai részéről a magyartanulásra. Nem volt azonban mód például a szintezésre, mivel az órákat teljesen önkéntes alapon tartó, tanári végzettséggel nem rendelkező, ám a nyelvet kiválóan beszélő hölgy csak heti egy alkalommal tudott tanítást vállalni. Még korábban pedig magánórákat tudtak venni az érdeklődők szintén egy magyar anyanyelvű, ám hivatását tekintve nem nyelvtanár hölgytől.
Amióta a magyar állam évente tud egy olyan ösztöndíjast küldeni az uruguayi magyar közösségnek, akinek feladata a magyar nyelv oktatása, lehetőség van arra, hogy nagyjából egy féléven keresztül különböző szinteken, különböző időpontokban, és akár heti két alkalommal tanulhasson magyarul az, akinek ez a vágya. 2017-ben június 26-án kezdődött el a tanítás, mely előreláthatólag november 24-én ér majd véget. A tanórák indulása előtt egy elektronikus rendszerben lehetett regisztrálni a különböző csoportokba: három szinten indult nyelvi kurzus – kezdő, középhaladó és haladó szinteken –, és összesen nyolc csoportba lehetett jelentkezni. A nyolcból három csoportnak heti kétszer van órája, tehát tulajdonképpen minden szinten van lehetőség a kicsit intenzívebb tanulásra.
A magyarórák nagyrészt délutáni-esti időpontokban vannak – nagyjából 18.00 és 21.00 között – másfél órás egységekben, hiszen a tanulók napközben dolgoznak vagy iskolában vannak. Egy héten két órát tartunk csupán reggeli időpontokban. Olyan tehát, mintha egy magyar nyelviskola működne a Magyar Otthonban. A júniusi kurzuskezdésre összesen 47 ember regisztrált, ám az első órákon kiderült, hogy volt, aki jelentkezett, de mégsem jelent meg, illetve volt, aki nem regisztrált, mégis jött aztán az órákra. Kb. 50 emberrel kezdtük meg végül is a tanulást, és nagy örömömre szolgál, hogy az idő előrehaladtával mindössze kb. 20%-os volt a lemorzsolódás, jelenleg is van nagyjából 40 nyelvtanulóm.
A diákok zöme kezdő, és köztük is külön csoportokban tanulnak a felnőttek és a tizenévesek (14-18 éves korosztály). A felnőtt csoportokban a legfiatalabb tanuló 21 éves, a legidősebb pedig 90, és e két pólus között mindenféle korosztályból vannak emberek. A kezdők között sem mindenki teljesen kezdő, többen elvégeztek már egy hasonló kurzust az elmúlt években, vagy esetleg más formában tanultak már korábban valami minimálisat. Mivel azonban igazán árnyalt szintezésre nincs lehetőség az időkeretek miatt, minden kezdő csoportban az alapoktól – tehát az ábécétől – indultunk, és akinek már esetleg voltak korábbi ismeretei, azokat meg tudta szilárdítani az idei tanfolyamon.
A középhaladó csoportokban a tanulók alapszintű nyelvtudással rendelkeznek (nagyjából A1 szint), vagyis egyszerű kommunikációra képesek egyszerű témákban. Itt persze már nagy egyéni különbségek mutatkoznak, hiszen van, aki már többet tanult az elmúlt évek során, talán Magyarországon is járt, míg mások csak rövidebb ideje (egy-két féléve) tanulják a nyelvet. A haladók gond nélkül kommunikálnak szóban, lényegében bármilyen témában meg tudnak nyilatkozni, fontos viszont a már meglévő szókészletük bővítése, illetve bizonyos nyelvtani szerkezetek csiszolása, finomítása.
Fontosnak tartom kiemelni, hogy elenyészően kevés azok száma a Magyar Otthonban, akik haladó szinten beszélnek magyarul – nem csupán a magyarórákon, általában véve is. Épp ezért nagy jelentőséggel bír, hogy van lehetőség a magyartanulásra, és számomra megható, hogy ennyien vállalkoznak is rá a szabadidejükben. És hogy miért tanulnak az emberek Uruguayban magyarul? Ezzel kapcsolatban végeztem egy kis felmérést a diákok között, amelyből az derült ki, hogy a felnőttek között szinte mindenki a családi kötelékei miatt. Idősebbeknél a szülők, fiatalabbaknál a nagyszülők, dédszülők magyarok voltak, magyarul beszéltek otthon, és ilyen módon a nyelv kapcsolódás a múlthoz, az ősökhöz, a gyökerekhez. Emellett többen nyilatkoztak arról is, hogy tetszik nekik a magyar nyelv és kultúra, szeretnének többet tudni ezekről. A tizenévesek is alapvetően azért tanulnak, mert a családjukban vannak magyarok, ám náluk egy-két esetben már megjelent az a motiváció is, hogy a jövőben esetleg szeretnének Magyarországon élni és tanulni, és ha legközelebb Magyarországra utazhatnak – ahogy ebben az évben tehették a Rákóczi Program keretében –, akkor képesek legyenek kommunikálni a magyarokkal. Reméljük tehát, hogy a jövőben is biztosítva lesz az uruguayi magyar közösségben a folytonosság a magyartanulásban, hiszen a nyelv nélkül a kultúra megőrzése sem lehetséges.
