A szombat délutáni foglalkozás a kicsik, tehát a 3-6 éves korosztály csoportjával kezdődött, melyet a megszokott módon közös énekléssel és mondókázással vezettünk be. Ezt követően egy paravánt állítottunk fel, és a mentorom által készített ujjbábokkal a Három kismalac című mesét báboztuk el a gyerekeknek. A mese meghallgatása után, témánál maradva, a kézműves foglalkozáson el is lehetett készíteni a három kismalac bábokat, amelyet filcből vágtunk ki és pálcikára ragasztottuk a gyerekekkel, hogy aztán otthon is elbábozhassák a mesét, és ezáltal is jobban rögzüljön a történet. Miközben a gyerekek Melinda, a mentorom koordinálásával serénykedtek a szebbnél szebb bábok elkészítésében, én elkezdtem a baba-mama foglalkozást a legkisebbekkel. Daloltunk, ringatóztunk a babákkal mamákkal, s aztán a foglalkozás közepén a mentorom vette át a babafoglalkozást, amíg én elvonultam a 6-13 évesek csoportjával a nagyok foglalkozását megkezdeni.
Interaktív, betűkereső játékkal kezdtünk, mely során a gyerekeknek meg kellett találniuk 11, a teremben össze-vissza elrejtett papírcetlit, melyekre egyenként egy találós kérdés volt írva, s a találós kérdésekre adott megfejtések megadott betűit kellett számozás szerint sorba rendezniük, mely legvégül a "magyar himnusz" szavakat adta végső megfejtésnek. A lelkes vadászat és a találós kérdések sikeres megfejtése és a megoldás megtalálása után aztán fel is tettem a kérdést, hogy ki tudja, hogyan kapcsolódik a magyar himnusz a mai naphoz? A gyerekek nagyon ügyesen tudták is a választ, hogy most a január 22-i magyar kultúra napját ünnepeljük, mely egyben a magyar himnusz születésének napja is. Ezután a himnuszt közösen meg is hallgattuk, az első versszakot pedig hangosan el is olvastuk. Ezután írásos önálló munkát adtam nekik: keresztrejtvényfejtés volt a feladat, amelyben a kérdések mind magyar hungarikumokra vonatkoztak, azokat kellett kitalálni, a rejtvény megfejtése pedig a "magyar találmányok" szavakat adta ki, így ezzel a témával folytattuk a magyar kultúra napi foglalkozást. A feltalálókkal kapcsolatos feladat lényege az volt, hogy egy zsákba beletettem a szülők által otthonról hozott magyar találmányokat (gyufa, Rubik-kocka, golyóstoll, helikopter, játék számítógép stb.) és a gyerekeknek csukott szemmel, egyesével húzniuk kellett belőle, majd meg kellett próbálniuk kitalálni tapintás alapján, hogy mi az, és a többieknek leírni, akiknek pedig így ki kellett találniuk, s aki eltalálta, pontot kapott. Ezután képeket kellett párosítani a megnevezésükkel, méghozzá ezúttal magyaros ételeket. Először maguktól kellett őket megnevezni, ahányat csak tudtak, azután megadtam az ételek neveit, és össze kellett a képekkel párosítani azokat. Az evés témaköre után természetesen mindenki nagyon örült az uzsonna szünetnek a sok íncsiklandó ételről készült képes feladat után. Az uzsonnázás után aztán egy térképes feladat következett zárásul, amiben az volt a gyerekek feladata, hogy mutassák meg, ki hol született, vagy a szüleik/nagyszüleik hol éltek korábban, ezt követően pedig prezentációs kvízt csináltam velük, melyen híres magyar nevezetességeket vetítettem be nekik, és ezekről kellett megmondaniuk, melyik hol található, majd meg is kellett mutatniuk a térképen.
A délután gyermekfoglalkozásos része ezzel véget is ért, mert következtek a felnőttek, vagyis a közgyűlés. A gyűlésen a mentorom és egyben a Cardiffi Magyar Gyermekfoglalkozások vezetője, Melinda Allen mellett Dr. Szabó László, a cardiffi magyar közösség vezetője és több közösségi tag is részt vett. A közgyűlés célja az új évi közös tervek, célok megvitatása, valamint az elnök és a titkár megválasztása volt. Mentorom elmondása alapján sikeres és hasznos volt a gyűlés, Szabó Lászlót újra megválasztották a közösség vezetőjének, mentoromat pedig ezennel hivatalosan is a Gyermekfoglalkozások vezetőjének és egyben titkárnak is. több más kérdés is napirenden volt, így például az is, hogy tanoda helyett továbbra is inkább játékos családi délután és játszva tanulás a közösség célja a foglalkozásokon.
A gyűlés alatt az én feladatom a gyermekek felvigyázása volt, illetve közös mesenézést is rendeztem velük, méghozzá nem is akármilyet! Mivel a magyar kultúra napját ünnepeltük éppen a brit Cardiff városban, így egy kedves kis magyar-brit koprodukciós mesét néztünk meg a gyerekekkel, mégpedig "A hercegnő és a kobold" címűt, mely nagy örömömre nem csak alkalomhoz illő volt, de a gyerekek is élvezték. Összegezve tehát azt mondhatom, hogy mind a felnőtteknek, mind a gyerekeknek élményekben gazdagon és egyben hasznosan is telt a délután, a foglalkozásokon pedig sok új ismeretre tehettek szert kicsik és nagyok egyaránt.
