Idén a férfiak a kolbász- és hurkakészítésével kezdték, ami ez alkalommal összesen 10 órás munkát jelentett. 12 éve minden évben tízszer készül kolbász a kelownai Magyar Házban. A karácsonyi vásárt megelőző kolbásztöltés azért különlegesebb, mert akkor hurka is készül, valamint „sütnivaló” kolbászt is hagynak, nem füstölik meg az egészet.
Rákérdeztem a kolbász receptjére, ami már évek óta jól bevált és távolabbról is sokan érkeznek a Magyar Házba megvásárolni az ízletes falatokat. Sokszor használják mottóként is az itt élő magyarok: nem kell ahhoz feltétlenül valakinek magyarnak lennie, hogy szeresse a magyar kolbászt. Ez így is van, hiszen idegen ajkúak is kedvvel fogyasztják ezt a finomságot.
A kolbászt kicsontolt disznócombból készítik, minden alkalommal 100 kg húst felhasználva. Ehhez kellő mennyiségű sót, fehér, illetve fekete borst, köménymagot, fokhagymapépet, édes és csípős pirospaprikát kevernek. Miután kész van, megfüstölik, majd becsomagolják.
Hurkát évente kétszer, maximum háromszor készítenek, csak a téli időben, általában karácsony előtt és után. 80-90 kg húst használnak fel, aminek az összetétele: máj, szív, toka szalonna, 20 kg disznócomb, bőr, ehhez pedig 10 kg rizst tesznek hozzá, majd ízesítik.
A finom hurka és kolbász mellé az egyesület hölgy tagjai süteményeket és töltött káposztát készítettek. Ez egy teljes héti munkát jelentett, aminek idén én is résztvevője lehettem. Az első napokban mákos és diós beiglit sütöttünk, majd a töltött káposztához a töltelékek elkészítésével foglalkoztunk. Ezekből a finomságokból készültek a legnagyobb adagok. De sütöttünk zserbót, diós és mákos kiflit, illetve batyut, kókuszos linzert, hókiflit, almás rétest, fonott kalácsot és habcsókot is. Minden nap jó hangulatban kezdtük a munkát, délben együtt ebédeltünk és jóízű beszélgetésekkel fűszereztük a pihenéseket. Az önkéntes dolgozók száma napról napra változott, volt, hogy 15-en sürögtünk-forogtunk a konyhában, de volt, hogy csak heten, vagy nyolcan. A jó hangulatot a mindannyiunk számára jól ismert magyar nóták biztosították. Tésztanyújtás közben vídáman énekeltünk együtt.
Péntek délután mindent előkészítettünk a másnapi vásárra, feldíszítettük a karácsonyfát. Szombaton nagyon sokan érkeztek vásárolni, volt, aki ebédre is maradt. Mindenki elégedett volt és néhány óra alatt elfogyott a sok finomság, amin olyan sokat dolgoztunk. De úgy gondolom, ezzel az erőbefektetéssel hozzájárultunk ahhoz, hogy a kelownaiaknak szebb legyen az ünnepük, hiszen magyar sütemények és ételek kerülhettek az asztalra, ami segített nekik egy pillanatra hazarepülni.
Ittlétem egyik kedvenc időszaka volt a bazárra való készülődés, hiszen amellett, hogy sokat tanultam, még közelebb kerültem az egyesület tagjaihoz és jobban megismerhettem őket.
