December kilencedikén délelőtt még próbáltunk egyet, aztán elindultunk Ingolstadtba, ahol nagy szeretettel vártak bennünket. A Mikulást váró családok - főként kisgyermekesek - figyelmét nem volt könnyű lekötni. Változatos, különböző hangszerekkel kísért karácsonyi énekeink azonban sikert arattak. Az előadás után gyorsan pakoltunk, hogy legyen időnk Nürnbergben az Egyesület Klubestjén tartandó előadásra felkészülni.
Nürnbergben már szorgos készülődés fogadott bennünket, Bíró Péter alelnök úr vezetésével. Leterítették az asztalokat, a hangosítást szerelték össze, a konyhában pedig készültek a zsíros kenyerek. Vártak rám tanítványaim is: a „Népzenei Műhely” citerásai, Botos Panka, Pálfi Hanna és húga Aletta. Műsorunkban Heinrich Bernadette énekelt, Wibling Krisztián és öccse, Viktor verset szavaltak. Ők mind a Nürnbergi Hétvégi Magyar Iskola tanulói. Nagyon izgultunk első fellépésünk előtt.
Elérkezett az idő, megtelt emberekkel a terem. Rozmán Lajos az Egyesület elnöke megnyitotta az estet. Ezután Zahán-Lázár Dalma Enikő tiszteletes asszony mondott beszédet a karácsony jelentőségéről. Már ez önmagában meghitt hangulatot teremtett. Kezdetét vette karácsonyi műsorunk és a közönség, mintha komolyzenei koncerten lett volna, csendben figyelve itta magába a különböző tájegységekről származó énekeinket, melyeket hegedű, koboz, citera és tekerő kísérettel adtunk elő. Az igazi sikert azonban a gyermekek aratták verseikkel, énekeikkel, citeráikkal. Egy dalt tanítványaim saját készítésű rece-ficéikkel, csörgőikkel kísértek. A közönség nem bírt tovább hallgatni, zengett a teremben a „Mennyből az angyal”, a „Pásztorok, Pásztorok” és a „Dicsőség…”. Megvallom, nem maradt szárazon a szemem. Igazán felemelő érzés volt ezt közösen megélnünk. Ilyenkor érzi az ember igazán a közös ének, a zene közösség összetartó erejét. Az előadás után nem győztük a gratulációkat fogadni. Többen megkerestek, hogy tanítanám-e unokáikat, gyermekeiket.
10-én, egy kis városnézés után Karácsonyváró Ringató foglalkozást tartottunk Fehér-Hodos Szilviával a Magyar Katolikus Misszióban. Több mint tíz család érkezett, s a betegségek ellenére szépen megtöltöttük a termet. Itt is több hangszert szólaltattunk meg, ami nagyon tetszett kis közönségünknek, csak a tekerő ijesztett meg egy kislegényt. Az anyukákat az apukák is elkísérték, amire nagyon szükség is volt, főleg testvérek esetén. Jókat játszottunk, és a közös énekkel Szilviát is lenyűgöztük. Ez után szomorúan, de a mielőbbi viszontlátás reményével búcsúztam vendégeimtől.
Ez úton is köszönöm Fehér-Hodos Szilviának az előadásokat és férjének Fehér Viktornak, hogy fotóival megörökítette műsorunkat. Íme Szilvia beszámolója közös előadásainkról:
„Tóth-Pál Zoltán régi barátunk. Régóta muzsikálunk együtt, ha jól emlékszem, úgy 15 éve. Megfordultunk Jász-Nagykun-Szolnok megye számtalan településén, de sok-sok megyén kívüli és külföldi meghívásnak is eleget tettünk már. Népzenei műsorokat, táncházakat, Ringató foglalkozásokat tartva jól összeszokott kisegyüttessé váltunk, így egyértelmű volt, hogy amikor megkérdezte, segítenék-e neki Nürnbergben népzenei műsort adni, természetesen igent mondtam. Hosszú és izgalmas szervezés és tervezgetés következett, aminek eredménye egy jóhangolatú hétvége lett: az utazás a férjemmel, Zoli szívélyes vendéglátása, a rövid városnézés, a próbák, a műsoraink közönségének szeretettel teli figyelme maradandó élmény számomra.
Már december 8-án útnak indultunk Nürnbergbe, hogy másnap délután kipihenten és felkészülten tudjuk előadni műsorainkat Ingolstadtban a Petőfi Kör találkozóján, és este a Nürnbergi Magyar Kultúregyesület Karácsonyi Klubestjén. Az Ingolstadti családok-de főleg a gyerekek- izgatottan várták már a Mikulás érkezését, mégis nagy figyelemmel hallgatták a karácsonyi műsorunkat, lelkesen tapsoltak, játszottak velünk. A Nürnbergi Magyar Kultúregyesület Klubestjén megható pillanatokban volt részem ismét, ahogy már olyan sokszor, amikor külföldön élő magyar közösségeknek tartottam előadást: távol a Hazától, egy német nagyvárosban közönségünk velünk együtt énekelte a karácsonyi énekeket.
December 10-én délután nagy meglepetésben volt részem, amikor a szolnoki foglalkozásaimról ismerős, kedves családok érkeztek a Ringatóra. A meglepetés és öröm az egész foglalkozás alatt megmaradt: a hangszerek hangján csodálkozó babatekintetek, szépen csengő énekek, hangos kacagások, csendes figyelem váltogatták egymást. Heti rendszerességű foglalkozásaimon általában csak az anyukák jönnek a babákkal, de most mindenki hozta a párját is. Nagyon szeretem amikor az apukák is eljönnek, mert olyankor mindkét szülő játszik a babával, kicsit máshogy, és az énekek gyönyörű „vegyeskari” előadásban szólnak. Nehéz volt befejezni a foglalkozást, még sokáig énekeltünk volna együtt, de sajnos nekünk már indulni kellett haza.
A szép élményekkel teli hétvégét köszönjük szépen Tóth-Pál Zoltánnak, a Nürnbergi Magyar Kultúregyesületnek és az Ingolstadti Petőfi Körnek.”
Fehér-Hodos Szilvia
17-én a Nürnbergi Hétvégi Magyar Iskolába szerveztem mentorom, Pereszlényi Erika segítségével központi karácsonyi ünnepet, sajnos már Fehér-Hodos Szilvia nélkül, de lelkes diákokkal. A közös éneklésbe a szülők is bekapcsolódtak, így igazán nagy élményben volt részünk.
