A tábor helyszínéül a fillmore-i Sík Sándor Cserkész Park szolgált, ahol fedett étkező és tánctér biztosította, hogy a programok a legnagyobb esőben sem álltak le. Pénteken este érkeztek be a csapatok a többi között Clevelandből, Buffaloból, Hamiltonból, Chagrin Fallsból vagy éppen Torontóból… Szombaton esős időre ébredtünk, de semmi sem szeghette jókedvünket. A központi mezőn, az alakuló téren kezdődött meg hivatalosan is a tábor, cserkészindulóval, zászlófelvonással és őrsök kialakításával.
Gereben, orsó, rokka, guzsaly… Szóltak az őrsnevek. Minden cserkésztábornak van kerettörténete, ami tábor végig kitart. Megtudtuk, hogy idén a regösnek a fonó lesz a keretmeséje, tehát mi magunk fogunk létrehozni egy hagyományos fonót, a huszonegyedik században, Amerikában, az erdő közepén.
Reggeli után az eső is alább hagyott és kezdődhettek a programok. Meghallgattunk egy előadást a hagyományos fonókról, sőt még egy igazi fonóról készült felvételt is megnézhettünk, hogy valóban képbe kerüljünk a témával. A fonó a női társasmunka legfontosabb alkalma volt, többnyire az őszi behordástól a farsang végéig tartott. A fonó életét befolyásolták az ünnepek, jeles napok is. Katalinig énekeltek, táncoltak, adventtől karácsonyig csendesebb időszak volt, majd farsang idején különféle dramatikus játékokat adtak elő. A fonónak rendkívül nagy jelentősége volt a fiatalok társas életében is, mivel ez volt a téli szórakozás és játék fő színtere.
Miután megtudtuk a legfontosabbakat magáról a hagyományról, kezdődhetett a tánctanulás. Mire a lányok szoknyát húztak és a fiúk tánccipőt ragadtak, a nap is kisütött. Mérő Santucci Elizabeth és Pál Alex tanítottak be nekünk vajdaszentiványi táncot.
Hogyan áll össze gyapjúból a nemez? Miért nem szabad vizes kézzel lángost sütni? Ebéd után választ kaptunk ezekre a kérdésekre is. Forgószínpad következett, ahol nemezelés, népdaltanulás, népi játékok és lángos sütés volt az egyes pontokon. A második kör után misére ment a csapat, majd mise után folytatódott a forgószínpad. Ezután vacsoráztunk, majd az est fénypontjaként következhetett a táncház.
A táncokat hagyományos játékok és alakoskodók (jelmezbe öltözött színészek) szakították meg. Így találkozhattunk medvével és gólyával is a tánctéren, de megjelent maga a halál is, aki igyekezett magához szólítani a lelkeket, szerencsére sikertelenül. Az estet közös éneklés zárta, aztán pedig mindenki nyugovóra tért.
Vasárnap reggeli után kitakarítottuk a házakat magunk után és levontuk a zászlót, hivatalosan is befejezve a tábort. Egyszerre elfáradva és feltöltődve mentünk haza. Külön köszönettel tartozunk a szervezőknek, Tábor Krisztinának, Kozma Fanninak, Jankura Ágnesnek a tábor levezényléséért, valamint a helyszínen főző fantasztikus konyhás csapatnak azért, hogy elláttak minket jobbnál-jobb falatokkal.
