Epilógus

Véget ért a közös munka az árpádhoni magyarokkal. Örök élmény volt ez a kilenc hónap velük, ami mindannyiunk életében különleges helyet foglal el. Sajnos személyesen igazán nem tudtunk elköszönni egymástól, sem búcsúbulira nem volt alkalmunk, ezért innen is szeretném megköszönni a közösség minden tagjának a rengeteg támogatást, a befogadó szeretetet és kemény munkát.

Arra kértem tanítványaimat, hogy mondják el saját szavaikkal, nekik mit jelentett az elmúlt pár hónap, hisz ők először voltak részesei a Kőrösi Csoma Sándor Programnak – ahogyan én is, néhányan pedig meg is küldték mondandójukat:

ΨфΔ

 „A Louisiana állambeli magyar településen magyar örökségének tagjai szerencsésen részt vettek a program által kínált magyar nyelvórákon. Néhányunk remélte, hogy felfrissíthetjük magyar   nyelvtudásunkat, mások pedig, hogy első alkalommal ismerkedhessenek meg azzal. Tanárunk, Simon Barbara, kiváló oktató. Mindig felkészült volt az óráira. A magyar nyelv mellett érdekes   információkat nyújtott a magyar történelemről és kultúráról. Nagyon jól beilleszkedett a közösségünkbe.” – Julius Megyesi

„Simon Barbara egyik diákja voltam a louisianai magyar közösségből és nagyon lenyűgözőnek találtam mint személy és mint tanár is. Úgy éreztem, hogy a magyar nyelv nagy része visszatért gyermekkoromból. Érdekessé és informatívvá tette az óráit, sokat tanultam a kultúráról és olyan hagyományokról, amelyeket eddig még nem ismertem.” – Julia Ourso

„A lányom és én nagyon örültünk a lehetőségnek, hogy kapcsolatba léphettünk és együtt tanulhattunk a magyar közösség többi tagjával. Barbara nagyon keményen dolgozott annak érdekében, hogy a kultúrát behozza az osztálytermi óráinkba és remekül megállta a helyét, minden óránkba beleadva önmagát is. Szenvedéllyel és szakértelemmel tanított és annyira áldottak vagyunk, hogy vele tölthettük ezt az időt, mivel valami nagyon különlegeset hozott csoportunkba, amelyet soha nem fogunk elfelejteni. Nagyon hiányzik nekünk.” – Tammy Miller

„Azért jelentkeztem a magyar nyelvórákra, hogy kihívást teremtsek magamnak valami új megtanulására. Bár nem én vagyok egészen magyar származású, gondoltam, hogy ez egy jó lehetőség lesz arra, hogy jobban megismerjem a közösséget, melyben élek. A program nehéz volt, de hála tanárunknak, Simon Barbarának, élvezetes is. Feszegette a határainkat, próbálkozásra ösztönzött minket és végig nagyon türelmes volt velünk. A kulturális foglalkozások is nagyon informatívak voltak. Ez egy olyan élmény volt, amelyre mindig emlékezni fogok és remélem, hogy tovább tudok fejlődni az órákon használt tankönyv tanulmányozása által.” – Lucie Hanewinkel

„Nagyon hálás vagyok a magyar kormánynak, amely egy ilyen lehetőséget adott a közösségünknek. Barbi tudása, személyisége és alkalmazkodási hajlandósága élvezetessé tette az oktatásunkat. Úgy éreztem, hogy a módszerek megfelelnek az osztályunknak és szerettem, hogy az anyag nem csupán a nyelvet fedte le. Mindig nagy becsben fogom tartani a Barbival töltött időmet, valamint őseim nyelvet és azt, amit otthonukról megtanultam!” – Natalie Komlosi

„Szomorú szívvel vettük tudomásul, hogy a nyelvórák nem folytatódhatnak tovább. Alig vártuk őket. Élveztük őket. Egykori tanárokként és adminisztrátorokként, nagyra értékeltük Barbit mint tanárt: elkötelezettség, odafigyelés a diákokra, felkészültség az órákra, befektetett idő; röviden, amilyennek egy jó tanárnak lennie kell. Reméljük, hogy az osztályok a jövőben folytatódhatnak vele mint tanárral.” – Donna és Ronnie Bencaz

„A Simon Barbara által tartott magyar nyelvórák konstruktívak és nagyon élvezetesek voltak. Az évek során magyarországi rokonaimtól és férjemtől, Alex Kropogtól nagyszerű magyar szókincset szereztem. Már kezdtem megtanulni, hogyan kell egyszerű mondatokat készíteni ezekkel a szavakkal, amikor a COVID-19 vírushelyzet miatt az összes közösségi tevékenységet, beleértve a magyar óráinkat is, beszüntették. Ezen a ponton éreztem, hogy végül elértem az egész életen át tartó célomat, hogy a szókincsemmel magyarul kommunikálhassak. Sajnos egyelőre nem tudom tovább folytatni ezt az utat.” – Royanne Kropog

„Először is köszönettel tartozom a magyar kormánynak, hogy megkaptuk ezt a lehetőséget, hogy magyarul tanulhassunk és elküldte ’Little Miss Ray Sunshine’-t (~Napfény Kisasszonyt), vagyis Simon Barbarát, hogy magyart tanítson közösségünk tagjainak. Elődeim apai és anyai ágon is magyarok voltak és bár gyerekkoromban nem tudtam, mennyire fontos a magyar örökségem, a családom örökségének folytatása, felnőttként nagyon fontossá vált számomra. Barbi lelkében ott van a tanítás öröme és szeretete. Az óráit mindig mosolyogva, nevetve, figyelemfelkeltően tartotta és azt akarta, hogy sikereket érjünk el. A mi frusztrációnk az ő frusztrációja is lett, ha hangot adtunk ennek, hisz fontos volt számára, hogy sikeresek legyenünk. Barbi örömmel vállalta, hogy más feladatok elvégzésében is segítséget nyújt – magyar népdalokat énekelt a szüreti bálunkon, népszerűsítette a magyar település történeti múzeumát különféle helyi rendezvényeken és önkéntesként szolgált múzeumunkban. Nem tartott neki sokáig beilleszkedni a közösségbe és az ő hatásának tekintjük a magyar örökségünk életben tartása érdekében tett erőfeszítéseinket.” – Donna Bartus Hill

„Nem tudom eleget mondani, milyen fantasztikus Barbi mint tanár és mint személy. Kedves, együttérző és türelmes az egyik legbonyolultabb nyelv megtanításához. Többféle modalitást alkalmaz a nyelvtani fogalmak megerősítésére. Élveztem a kulturális órákat is, amelyek segítettek még jobban elmélyülni az örökségemben. Összességében a tapasztalat közelebb hozott a gyökereim és a családom megértéséhez. Ezen felül a programból elsajátított készségeim továbbfejlesztették a kritikus gondolkodási képességeimet, és lehetővé teszik számomra, hogy több emberrel kommunikálhassak a világon. Nagyon javaslom a program további folytatását és Barbi mint tanár munkáját.” – George B. Voros

(A tanítványok angol nyelven írták le gondolataikat, mivel a legtöbbüknek most először volt lehetősége magyarul tanulni. Engedélyükkel és eredeti megfogalmazásukhoz a lehető legjobban ragaszkodva, de ezúttal még az én tolmácsolásomban olvashatóak a diákok véleménye – nehéz volt könnyek nélkül...)