A 4.sz. Bátori József cserkészcsapat már több mint harminc éve foglalkozik a a magyar fiatalokkal, hagyományos cserkész feladataik mellett a magyar nyelv, a népszokások és tradícióink megőrzése a céljuk. Foglalkozásaik rendszeresek, hetente egyszer, szombatonként gyűlnek össze Virginiában Falls Church településen, ahol egy amerikai cserkészházat bérelnek. A helyszín eszményi, nagyon hangulatos és a cserkész céloknak kiválóan megfelelne, de sajnos, vagy inkább szerencsére ezt a házat már kinőtte a cserkészet, annyi gyerek csatlakozott hozzájuk az elmúlt években. A következő évben így nagy valószínűséggel új helyen folytatják. A jelentkezéskor az egyetlen megkötés, hogy tudjanak magyarul a gyerekek, hiszen így tudnak beilleszkedni, és a gyakorlatban is használni a közös magyar nyelvet. Az állami iskolákban mindenki az angolt használja, így sokszor még így is angolul váltanak szót egymással a kicsik. Azonban az évnyitó végig magyar nyelven zajlott, a csapatparancsnok Bárczay Sári, szép magyarsággal üdvözölte az újoncokat, gratulált az új őrsvezetőknek, és végül átadta csapatparancsnoki tisztségét Myslensky Adrienne-nek. A nagy hőség ellenére még a legkisebbek is szépen helytálltak, okosan figyeltek és együtt énekeltek a nagyokkal. A zászlófelvonás után a gyerekek elvonultak őrsi foglalkozásokra, ezalatt a szülők bent tájékoztatást kaptak a tanév programjairól, a tervezett októberi táborról (amelynek keretmeséje Kőrösi Csoma Sándor élete lesz), és bemutatták a gazdasági vezetőket, valamint engem is mint az új ösztöndíjas segítséget. Nagyon jól esett ez a barátságos gesztus. A szülői értekezlet után ünnepélyes zászlólevonással és együtt elénekelt himnusszal záródott a hivatalos cserkészprogram, melyet családi piknik követett. Itt kötetlen beszélgetésre, ismerkedésre volt lehetőség. A gyerekek fára másztak, fociztak, olyan melegben, hogy én csak az árnyékban tudtam pihegni. (38 fok körüli hőmérséklet volt.) A cserkészet jól megedzette őket, nincs helye kételynek :)
Vasárnap megint új közegbe kerültem, a magyar iskola első tanítási napja várt rám. Az iskolának a marylandi Seneca Academy ad otthont.Jobban izgultam ettől az alkalomtól, hiszen egyből a "mély vízben" 3-6 éves kisgyerekek magyar oktatásában vettem részt. Eleinte a regisztrációs pultnál találkoztam a szülőkkel, de hamarosan mindenki megtalálta a saját osztályát. Az iskola 7 éve alakult, magyar szülők kezdeményezésére, akik önkéntes alapon tanítják a gyerekeiket a magyar nyelvre. Itt több gyerek nagyon kicsit, vagy egyáltalán nem beszél magyarul, jellemző, hogy vegyes házasságokban (pl.: amerikai-magyar) otthon sem a magyar a beszélt nyelv, így a gyerekek meg sem mernek szólalni ezen a nyelven. De mégis fontos a családoknak a nemzetiségük őrzése, hiszen nagy létszámmal, korcsoportokra osztva tudott elindulni a tanév. A korcsoportokban azonban különböző szinteken tartanak a diákok, így még több csoportbontásra és tapasztalt nyelvtanárra lenne szükség. Magyar mint idegen nyelv oktatóra is igény van. Én Tószeghy Zsófia mellett segédkezem, mert a kicsik csoportja nagy feladat egy embernek. Ők vannak a legtöbben, és nagyon sokszínű órákra van szükség, hogy lekösse őket. A bemutatkozó éneklés után kézműves foglalkozással kezdtük az órát, majd a nyári élményekről beszéltek a bátrabbak. Mondókák és dalok, hangszeres játék, majd egy mese zárta az alkalmat. A mese nehezen kötötte le a magyarul nem igazán értő kicsiket, de a végén mindenki jutalomból egy tengeri állatkát vihetett haza- csak a nevét kellett megtanulni mellé. Minden alkalom után néptáncfoglalkozás is van, Seres Zsuzsa néptáncosnak köszönhetően - ezt mindenki élvezte, hiszen a koncentráció után jól esett nekik a mozgás. Úgy látom hogy az iskola is egy izgalmas tanévnek néz elébe. Remélem hogy pár éneket, mondókát, és a magyar nyelv szeretetét elraktározzák magukban a legkisebbek is.
