9 hónap Jönköpingben és Boråsban

/ Lohn Annamária /
lohn.annamaria képe
A 2019/2020-as KCSP program végéhez közeledve arra gondoltam, hogy az elmúlt időszak számomra legkedvesebb és legsikeresebb programjairól írok ma le néhány gondolatot. Egyrészt a program célja, a kiemelt nemzeti ünnepek és események kaptak fontos szerepet az utóbbi 9 hónap során, másrészt azonban a saját kompetenciáimnak megfelelő programokat is szerveztem a helyi közösségekben.
Jönköping, gyerekfoglalkozasGyöngyözésKiállítás

Elsőként talán egy nagyon speciális népművészeti ágat említenék meg, a gyöngyfűzést. A jönköpingi és borasi magyar egyesületekben is beindítottam egy gyöngyfűző szakkört. Kiemelném, hogy a résztvevők az abszolút kezdő szintről eljutottak oda, hogy képesek egyedül mintát rajzolni és olvasni, értelmezni. Megtanultak csomózni, találkoztak alaptechnikákkal, megismerkedhettek a különböző anyagokkal, formákkal. Beszélgettünk továbbá alapvető színelméletről is. Amit különösen kiemelnék, hogy az egyesületekben többnyire népi mintákat tanítottam. Ezen mintákat a néprajzba illesztve meg is beszéltük, hallhattak a szakkörök résztvevői a népviseletekről, az adott tájegység jellegzetes szokásairól, hagyományairól is. Így amellett, hogy egy népi mesterség alapvető fogásait megtanulták, a néprajzi ismereteik is folyamatosan bővültek.

Sikeres állandó foglalkozások voltak továbbá Jönköpingben a rendszeres szombati gyerekfoglalkozások is. Azt gondolom, a gyerekekben van a jövő, ők a magyar identitástudat és hagyományok megmaradásának kulcsai a jövőben. Jellemzően a foglalkozások alkalmanként külön témára épültek, jeles napokra, ünnepekre, vagy az évszaknak megfelelő sajátosságokra. A felépítésüket tekintve két részre oszlott az ilyen jellegű gyermekprogram. Az első részekben a játékos, mondókázós tanuláson volt a hangsúly, míg a második részben az apró gyermek kezek látták el a fő feladatot a kreatív barkácsolás közben.

Történész-muzeológus lévén a szívemhez közel álló témákban előadásokat is tartottam felnőtteknek. Ezek a magyar hagyományokkal, jeles napokkal, vagy egy egy történelmi eseménnyel, személlyel foglalkoztak. Azt gondolom az előadások segítették és erősítették a magyar identitástudatot, a nemzeti értékeinket. Elvégre ki ne lenne azonnal büszke, ha a saját népének legkiválóbb tudósairól hallhat, például egy Magyar Nobel-díjasok és feltalálók című előadás során? A teljesség igénye nélkül az év közben volt előadás például jeles napokról, szokásokról, a málenkij robotról és 1956-ról is.

Büszke vagyok arra is, hogy a Lundi Magyar Kultúrfórum vezetőjének, Mészáros Mártának kérésére fotókiállítást állítottam össze az ’50-es évek történetéről a „Csengőfrásztól a gulyáskommunizmusig” címmel, a Fortepan fotóanyagából. A kiállítást októberben nyitottuk meg az 1956-os forradalom emlékére. A kiállításmegnyitón hihetetlenül megható volt, hogy majd’ ötven magyar jelent meg együtt ünnepelni, hallgatni a megnyitót, majd kötetlenül beszélgetni a forradalomról és annak következményeiről.

Az utóbbi két hónapban a koronavírus teremtette egyedi helyzet miatt a saját- és a többi ösztöndíjas társam munkája is a virtuális térbe tolódott. Engedjék meg, hogy egy új kezdeményezésről írjak ezzel kapcsolatban. Virtuális múzeumi sétákat tartottam, ahol szívesen vállaltam magamra az idegenvezető szerepét. Itt egyes korszakok műtárgyaival, érdekességeivel ismerkedhettek meg a résztvevők. a Google Arts&Culture Projektnek köszönhetően korábban két múzeumot „látogattunk meg”. Egy alkalommal voltunk a kapuit felújítás miatt amúgy is zárva tartó Iparművészeti Múzeumban, illetve egy másik hétvégi délutánon a tengerentúli Metropolitan Művészeti Múzeum termeibe kalauzoltam az érdeklődő közönséget. Kiemelném ezt a programot egyrészt a történelmi és művészeti értékek bemutatása miatt, másrészt pedig újítás jellege miatt, mely abban állt, hogy svédországi ösztöndíjas társaim is felajánlották a saját egyesületeiknek a részvételt. Így az általam szervezett és vezetett online túrán Svédország minden területéről (Göteborgtól Stockholmig) voltak nézők/hallgatók.

Az itt felsorolt programokon kívül természetesen sok más dolgot is csináltam, de ezeket tartom a számomra legfontosabb és legkedvesebb emlékeknek, a hozzám legközelebb álló és legkiemelkedőbb eredményeknek. Az év során tartottunk például bált, farsangot, főző estet, de részt vettem szervezőként a SOMIT táborokban, megünnepeltük közösen a nemzeti ünnepeket, színházi előadásokat szerveztünk stb. Összességében elmondhatom, hogy rengeteg új élménnyel gazdagodtam, és sikerül tudásomnak megfelelően hasznos, hagyományos értékeket átadnom a svédországi magyar közösségeknek. 

Egyúttal itt köszönöm meg mentoromnak, a fogadó szervezeteknek és tagjaiknak a támogatást és a meleg fogadtatást!