Kodály Zoltán: Háry János
Kodály Zoltán 1926-ban írt művében, a Háry Jánosban a magyar nép ajkán keletkezett dallamokat ötvözte saját, jellegzetes alkotómunkájával. A darab leginkább a népszínműhöz hasonlítható, de annál tartalmában és zenéjében magasabb értékeket tartalmaz. Kodály e művében egy újszerű, népi dallamokból felépülő színpadi műfajt, a daljátékot alkotta meg, melynek cselekménye röviden a következő: a teljes mű 4 kalandból áll, előjátékkal kezdődik és utójátékkal zár. Az eseményeket a már megidősödött Háry Jánostól tudjuk meg, ő meséli el fiatalkori történetét. Az első kaland Nagyabonyban, a burkus határnál kezdődik, ahol Háry őrként teljesít szolgálatot. Az unalmas őrködést azonban egy nap félbeszakítja Ferenc császár leányának, Mária Lujzának különös érkezése. Hatalmas hóviharban szorult segítségre a császár pompázatos hintója, s ki más, mint maga Háry János mentette ki a császárleányt a bajból. A hőstett nem maradt jutalom nélkül. Az ifjú megmentő Ferenc császár bécsi udvarába utazhatott, ahol a második kaland játszódik. Hárynak, a császár rosszakaratú lovagja, Ebelasztin miatt számtalan próbát kellett kiállnia. A sikeres próbatételek után csata készülődik. Ebelasztin átadja a császárleány jegyesétől, Napóleontól kapott hadüzenetet az osztrákoknak. A következő kaland helyszíne Majland, ahol már az osztrák csapat – Háry Jánossal az élen – a győztes csata után ünnepel. Háry itt találkozik Mária Lujzával, aki Napóleon helyett őt akarja férjéül. Megjelenik Örzse, Háry otthoni kedvese, aki nem engedi mátkáját, de a császárleány hazaküldi Magyarországra. A negyedik kaland ismét a bécsi udvarban játszódik, ahol Mária Lujza feleségül készül menni Háry Jánoshoz, de a magyar vitéz elutasítja. Háry hazatér szeretett Örzséjéhez Nagyabonyba. Az utójátékban a szerelmesek lakodalmat csaptak, s boldogan éltek, míg Örzse meg nem halt.
A Magyar Iskola Sydney tanulói – még a tanév során – kétszer, a Szent Erzsébet Idős Gondozó Otthonban pedig egy alkalommal hallhatták a fentiekben összefoglalt, magyar népi és zenei értékekben gazdag művet. Az első két előadást az általános iskola alsó és felső tagozatos diákjai számára tartották. Az iskolások a tanórák keretein belül ismerhették meg Kodály daljátékát, melyet maga a zeneszerző így jellemez: „amit elmond, az fantáziával átszőtt valóság, melyet beragyog a népmese géniusza”. Az utolsó, harmadik előadás december 16-án a Kőrösi Csoma Sándor Program ösztöndíjasa, Németh Virág kezdeményezésével Kodály Zoltán születésének 137. évfordulóján hangzott el a Szent Erzsébet Idős Gondozó Otthonban.
Mindhárom alkalom Kodály – mint zeneszerző, népdalgyűjtő, zenetanár és zenetudós – életének és munkásságának rövid ismertetésével indult, majd mindezek után felcsendült a fuvola, – a Tiszán innen, Dunán túl kezdetű magyar népdallal – s kezdetét vette a Háry János. A történet mesélése közben a hallgatóság hol a kérdések megválaszolásával, hol pedig a daljátékban megtalálható népdalok közös éneklésével még szorosabb kapcsolatba került a művel.
A zenehallgatással, képes diasorokkal és élő muzsikával (fuvola és éneklés) színesített előadásokat a Magyar Iskola Sydney ösztöndíjasa, Németh Virág tartotta.
