A kanadai magyar cserkészmozgalom jelenlegi célkitűzései - 2. rész
„A kanadai magyar és az anyaországi kapcsolat egyik előnye például az, ha az itteni cserkészek valamilyen otthoni tanulmányi úton vannak, akkor ott bekapcsolódnak a helybeli cserkészekhez vagy találkoznak velük. Ugye van egy-két vezetőnk, aki kimondottan egyetemi tanulmányokra ment Magyarországra és a helybeli csapatoknál vállaltak vezetői elfoglaltságot - mesélte Kontra Tamás. Régebben a Kanadában élő magyar és nem magyar cserkészek között több kapcsolat volt, mint most. A 80-as években Montreálban több közös találkozót is szerveztünk, ahol jelen voltak a kanadai angol és francia anyanyelvű cserkészek is. Továbbá, ha jól emlékszem az ukrán és a lengyel cserkészek is összejöttek akkor egy-egy programra. De azóta ritkábban találkozunk velük. Nemrég volt egy magyar ünnepély a torontói Budapest Parkban, ahol volt egy észt cserkész delegáció is. Az ottawai és a torontói magyar cserkészcsapatok sok éven át tartoztak egyszerre a KMCSSZ és a „Scouts Canada” kötelékébe. De ez utóbbi olyan magas tagsági díjat vár el, ami miatt kiléptek közülük. Ennek a tagsági díjnak viszont részben az is volt az előnye, hogy egy kiváló biztosítást adnak mellé. Viszont a magyar alakulatok a helybeli magyar templomok keretében egy lényegesen olcsóbb biztosítást tudtak kötni és így azt választották.”
„Itt Hamiltonban a lengyel cserkészeknek volt egy táborhelye, amit mi is sokszor használhattunk – osztotta meg tapasztalatait Jankura Ágnes. – A „Scouts Canada”-tól is többször olcsón béreltünk helyszínt a kirándulásokhoz és a csapattáborainkhoz. A pandémia előtt többször meghívtuk őket, hogy megmutassuk nekik, mi magyar cserkészek mit csinálunk. Ami szembetűnő még, hogy számunkra nagyon fontos a vezetőképzésünk is, mi már ezt gyermekkorukban elkezdjük. Az amerikai és a kanadai cserkészek viszont nem veszik olyan komolyan ezt és nincsenek olyan jól kiképzett vezetőik, mint nekünk.”
Az ötödik kerületet, vagyis a kanadai magyar cserkészetet két nagy körzetre osztották. A keleti körzethez nyolc cserkészcsapat tartozik, amelyek Montreálban, Ottawában, Torontóban és Hamiltonban működnek. A nagyából 200-250 fős kelet-kanadai magyar cserkész közösséget 2015 óta Kontra Tamás vezeti. A nyugati körzethez pedig a Calgary-i, vancouveri és edmontoni cserkészcsoportok tartoznak, ők pedig 2017-től kezdve Bata Ervin irányítása alatt végzik a munkát. Mindemellett az egész országos magyar cserkész mozgalmat Jankura Ágnes koordinálja, aki 2013-ban lett a Külföldi Magyar Cserkészszövetség kanadai kerületi parancsnoka.
Minden olyan kanadai nagyvárosban, ahol működik magyar cserkészcsoport, ott a Kőrösi Csoma Sándor Program ösztöndíjasai is jelen vannak, és segítik a közösségek életét és munkáját. Volt, ahol már egy elhalófélben lévő csoportot élesztettek újjá, de legtöbb helyen egy igen aktív közösség életébe csatlakoztak be az ösztöndíjasok. Barna Laura a 2000-es évek elején lett cserkész, jelenleg rajvezetőként segíti a vancouveri csoport munkáját.
„Jelenleg számomra az okozza itt a legnagyobb problémát, hogy korcsoportban nagy a szórás. Vagyis 4 és 10 éves kor között mindenki képviselteti magát és így nehéz nekik programot szervezni. Egy 17 éves lány is minden alkalomra eljön a kisebb testvéreivel, de ő javarészt nekem szokott segíteni. Pillanatnyilag a vancouveri cserkészetnek az az egyik legfőbb célja, hogy legyen foglalkozás. Általában összevonva tanítom a gyerekeket és nem bontom őket szét korcsoportonként. Néha van olyan feladat, ahol elengedhetetlen persze, hogy különválasszam őket. Például a múltkor csomózást tanultunk a nagyobbakkal, ami egyfajta gyakorlati tudást adott nekik. Addig a kicsikkel valaki más foglalkozott.”
A kárpátaljai származású Kobál Anna 2011 környékén ismerkedett meg a mozgalommal és még a szülőföldjén lett aktív tagja a közösségnek. Ő a Kőrösi Csoma Sándor Program keretében a torontói és a hamiltoni cserkészek munkáját segíti.
„A torontói cserkészeknél most januárban lettem rajparancsnok. Számomra most az az egyik legnagyobb kihívás, hogy egyszerre több őrsre kell figyelni és egy nagyobb társaságot kell koordinálni. Én osztom ki a feladatokat és tartom a rajprogramokat. Egy hónapra előre már megtervezem a szombati munkaterveket, hogy milyen pontokon menjünk végig aznap. Mindemellett aktívan részt veszek például a cserkésztáborok és bálok szervezésében is. Hamiltonban vannak csapat- és rajparancsnokok is, akik foglalkoznak a gyerekekkel. Ott nincs egy állandó feladatköröm, így elsősorban csak szervezői feladatokat látok el. Segítek az ötletelésben, illetve mindenben, amire épp szükség van. Itt Ontarioban azt vettem észre, hogy úgy működik a cserkészet, hogy hetente egyszer találkoznak és egész csapat egyszerre tartja az őrsi foglalkozásait és a rajprogramokat. Ezzel szemben a kárpátaljai őrsömmel mindig ott gyűltünk össze, ahol szerettünk volna, olyan őrsi programok voltak, amihez épp kedvünk volt. Például elmehettünk egy biciklitúrára minden nagyobb szervezettség nélkül. Itt Ontarioban viszont azt is jónak tartom, hogy sokkal több évközi cserkészprogram van, mint Kárpátalján.”
A Montreálban szolgáló Román Attila szintén Kárpátalján lett cserkész, 2005-ben csatlakozott először a csoporthoz, majd 2007-ben tette le az első esküjét. Ezt követően a segédtiszti képzést 2014-ben végezte el.
„Minden szombaton két órát van cserkész foglalkozás is, ahol igen gyakran én végzem a napos tiszti feladatokat. Ugye ők látják át a napi teendőket, figyelnek az időbeosztásra és a programoknak a lebonyolítására. Montreálban a rajfoglalkozás a napunk elején szokott lenni, az ottani játékokat is sokszor én vezetem. Idén 70 éves lett a cserkészcsapat, ennek megünneplésére is készülünk különböző apróbb jelenetekkel. De emellett minden szombaton van egy kis visszatekintő a csapatok történetre, hogy hogyan is alakultunk. A nemzeti ünnepeinken is részt szoktunk venni, például ősszel az ’56-os hősök előtt róttuk le a tiszteletünket.”
Nagy Máté Teó korábban nem volt tagja a mozgalomnak, Kanadában ismerkedett meg jobban a cserkészet gyakorlati oldalával, jelenleg ösztöndíjasként a kanadai fővárosban, Ottawában élő magyar cserkészek munkáját segíti.
„Otthon, Magyarországon első osztálytól végzős koromig katolikus iskolákba jártam, úgyhogy magáról a cserkészekről, annak lényegéről és céljairól nyilván volt tudomásom. És tulajdonképpen minket is ott hasonló szellemben neveltek. A 35 fős ottawai cserkészcsoporton belül én elsősorban a kiscserkészekkel foglalkozom, tulajdonképpen az ő őrsvezetőjük lettem. Az ottawai magyar cserkészek között a legfiatalabbak 6-7 évesek, a legnagyobbak pedig már a középiskolát is befejezték. Két fiatal segédtiszt itt Ottawában jár egyetemre, és ők is minden foglalkozáson jelen vannak. A katolikus közösségben felmerült, hogy tartsunk ifjúsági miséket, amin a cserkészek is részt vennének. Akikben van zenei affinitás, ők gitároznának, dobolnának, énekelnének - ezáltal is jobban bevonva a cserkészeket a katolikus közösségbe.”
Polgár Angéla is szintén a kanadai magyar diaszpórában került szorosabb kapcsolatba a cserkészekkel. Ő az ösztöndíjas feladatain túl, szabadidejében besegít a 27 fős edmontoni csoport életébe.
„Ahogy megérkeztem szeptember közepén Kanadába, volt egy nyílt napjuk a cserkészeknek, ahol én is jelen voltam, azóta segítem a munkájukat. Elsősorban a gyerekek lelkesítése a feladatom, hogy jobban és szívesebben bekapcsolódjanak a tevékenységekbe. Emellett, ha valamit elő kell készíteni, akkor abban is szívesen segítek. A hétfői foglalkozás általában két órán keresztül tart. Az első fél órában a rajfoglalkozáson közösen imádkozunk, valamint különböző népi és cserkész játékokat játszunk. Ezt követően az őrsi foglakozáson egy órán keresztül az adott munkaterv szerint foglalkozunk a gyerekekkel. Van egy tudásátadó és egy gyakorlati része is ennek az egy órának. Például az utóbbi alkalommal Mátyás király életét jártuk körbe és megnéztük mi a teendő, milyen elsősegélyre van szükség egy balesetkor. A nagyobb cserkészek ebben az egy órában mélyednek bele például a térképészetbe vagy a csomókészítés technikájának elsajátításába. Az utolsó fél órában ismét összegyűlünk a rajfoglalkozásra és közösen énekelünk, kézügyességet fejlesztő játékot játszunk. De például ebben a fél órában gyakoroltunk a betlehemezésre, vagy adventben a plébános atyát is ekkor hívtuk át, majd közösen meggyújtottuk az adventi gyertyákat.”
