Az immár hagyományossá vált bálon nemcsak a vadászat szerelmesei érezhették jól magukat, hanem a gyermekek és az asszonyok is, hiszen a Magyar Ház nagyterme ezen az estén olyanná változott, mint egy csodálatos, varázslatos őszi erdő. A gyertyafényben úszó asztalok és a barna kis agancsok különleges atmoszférát kölcsönöztek a bálteremnek, a vörös és sárga levelek és a gesztenyéből kirakott kis „vadállat arcok” pedig tovább fokozták a vendégekben azt a érzést, mintha tényleg a természetben lennének. A dekorációt Szakály Judit, a Kanadai Magyar Nők Országos Szövetségének BC elnöke álmodta meg, aki a KCSP vancouveri ösztöndíjasaival már előző nap feldíszítette a termet.
Természetesen egy vadászbálhoz jellegzetes, finom, magyar vadétel dukál, ezért Ábrahám Tibor és felesége ínycsiklandó vadassal várta a vendégeket. Sokan nem is tagadták, hogy elsősorban azért látogattak el a rendezvényre, hogy megkóstolhassák a magyar gasztronómia méltán híres vadételét, amelynek titka a jó mártásban és a puhára főzött húsban rejlik. A szakács ezúttal sem okozott csalódást, többen még otthonra is csomagoltattak maguknak másnapra a finom ételből.
A rendezvényen tiszteletét tette Szigeti Miklós, a vancouveri Első Magyar Református Egyház lelkésze csakúgy, mint Demeter Zelma, a Vancouveri Magyar Iskola igazgatónője és Valkó Ferenc, a Magyar Ház elnöke is. A talpalávalót Csóti Feri biztosította, aki remekül felmérte a közönség zenei ízlését, hiszen a parkett szinte roskadásig megtelt táncoló párokkal, akik fáradhatatlanul ropták egészen éjfélig. A Nimród vadásztársaság elnöke elégedetten nyugtázta, hogy az est folyamán több fiatal is érdeklődést mutatott a vadászat iránt, többen még a helyszínen csatlakoztak a klubhoz és befizették a következő évi tagsági díjat.
„1980-ban alapítottuk meg a Nimród Vadász- és Horgászegyesületet, azóta hagyománnyá vált ez a bál” – kezdte Ábrahám Tibor, aki szívügyének érzi a vadászat népszerűsítését. „Idén a társaságunkból, Rimóczi Sándornak sikerült kilőnie a legnagyobb vadat, magam is ott voltam vele, amikor elejtette a 800-900 kilós állatot. A jávorszarvas teteme olyan nehéz volt, hogy ketten is alig bírtuk megemelni, sőt, miután kettévágtuk és feltettem a combját Sanyi barátom vállára, összeroskadt a súly alatt” – idézte fel az emlékezetes zsákmányejtés történetét mosolyogva.
Az elnök elégedetten konstatálta, hogy a vadászat egyre népszerűbb a fiatalok körében is, sőt, maga is megtanította fiát erre a sportra, aki édesapjához hasonlóan kiváló eredményekkel büszkélkedhet, hiszen már több eredményes vadászat van a háta mögött. „Büszke vagyok, hogy ezt a hagyományt a gyermekem és lehetőleg majd a fiúunokáim is követni fogják és ez a sport ma már nemcsak az urak kiváltsága, mint régebben volt” – folytatta az elnök. „Az igaz vadász ugyanis nem csak szereti és csodálja, de ismeri is a természetet. Arra buzdítok minden fiatalt, hogy ne naphosszat csak a számítógép és a televízió előtt görnyedjenek, hanem igenis menjenek ki a friss levegőre, sétáljanak nagyokat a természetben, és ha van kedvük hozzá, próbálják ki ezt a nagyszerű sportot, amely a legősibb emberi tevékenységek egyike. Minden érdeklődött nagy szeretettel vár a Nimród Vadászegyesület.”
