Vajon mi a szerepe a diaszpórában egy tanodának, mit tudnak felvállalni és vajon mit várnak a szülők? A feladat az elvárások és a sokszor önkéntes alapon vállalt munkában nyújtható szolgáltatások összehangolása, ami sokszor nem egyszerű egyik félnek sem.
Ez a diaszpórában működő magyar tanoda különleges értéket képvisel a külföldön élő családok számára. Az általában kéthetente megrendezett foglalkozások lehetőséget adnak arra, hogy a gyerekek kapcsolatban maradjanak a magyar nyelvvel és kultúrával, miközben egy támogató közösségben tanulnak. Ezek az alkalmak nemcsak nyelvi fejlesztést jelentenek, hanem identitásformáló szerepük is van: a gyerekek megtapasztalják, hogy a magyar gyökereik értékesek, és nincsenek egyedül ezzel a kettős (vagy akár többszörös) kötődéssel.
A tanoda a szülők számára is fontos kapaszkodó. Egy ilyen közösség segíthet abban, hogy a családok megosszák egymással tapasztalataikat a két- vagy többnyelvű nevelésről, egy másik országban töltött élet kihívásairól, vagy akár az oktatási rendszerrel kapcsolatos kérdésekről. Emellett a szülők számára megnyugtató, hogy van egy hely, ahol a gyermekeik magyarul kommunikálnak, magyar dalokat, verseket tanulnak, és megismerkednek az ünnepekkel, hagyományokkal.
A gyerekek számára a tanoda játékos és élményalapú tanulást kínál: mesék, kézműves foglalkozások, közös játékok és énekek segítik a nyelv természetes használatát. Emellett fejlődik a szókincsük, a beszédkészségük, és sok esetben az írás-olvasás alapjai is megerősödnek magyarul.
A szülők elvárásai egy ilyen tanodával kapcsolatban általában több területet is érintenek. Fontos számukra a megbízhatóság és a következetesség: legyen rendszeres a foglalkozás, jól felépített tananyaggal. Emellett elvárják a pedagógiai hozzáértést és azt, hogy a tanítók figyelembe vegyék a gyerekek eltérő nyelvi szintjét, hiszen sokan különböző mértékben beszélik a magyart. Ez a szakmai és szervezési feladat a tanoda vezetőire, tanáraira nagy terhet ró. Lényeges szempont az is, hogy a tanoda barátságos, befogadó légkört teremtsen, ahol a gyerekek szívesen vesznek részt. De ezen az úton a szülőknek is fontos, tevőleges partnerré kell válnia, mert egy kétheti 3 órás hétvégi iskolától nem várható el, hogy csak ettől majd folyékonyan fog beszélni magyarul a gyermek, vagy éppen le tud majd vizsgázni, érettségizni. Az irreális elvárás mindkét fél komfortérzetét rombolja: a tanodának olyan elvárásnak kellene megfelelnie, amit nem is vállalt, a szülő pedig nem kapja meg azt, amit vár. Ezért fontos tisztáznia egy-egy szervezetnek a céljait, a vállalásait, azt, hogy mit tud nyújtani a közösségnek és ezzel a szülőknek tisztában kell lenniük. Ennek figyelembevételével eldönthetik, hogy tagjai szeretnének-e lenni a közösségnek vagy sem.
Sok szülő azt is reméli, hogy a tanoda túlmutat az oktatáson, és valódi közösséget épít. Olyan helyet, ahol barátságok születnek – nemcsak a gyerekek, hanem a felnőttek között is –, és ahol a magyar nyelv nemcsak „tananyag”, hanem élő, közösen megélt élmény marad. Ez fontos minden fél számára és ez az, amire hosszabb távon is építeni lehet.
