Bizonyára több fontos fordulópont is van egy ember életében, de nem kérdés, hogy nekem az egyik legmeghatározóbb az volt, amikor 2019 őszén bekerülhettem az ösztöndíjasok közé és útra kelhettem Angliába. Rengeteg kérdés kavargott bennem, vajon jó leszek-e nekik, be tudok-e illeszkedni, tudok-e valódi segítség lenni számukra? Szerencsére mindenből – majdnem mindenből – a legjobb verzió vált valóra, csak a karantén helyzet volt az, ami részben megállította a közös munkát. Nagyon szerettem volna Birminghambe és Coventry-be visszatérni és nagyon hálás vagyok, hogy ismét együtt dolgozhatunk, sőt ebben az évben a telfordi magyar közösségnek is segítségére lehetek.

Gyerekkoromat és iskolás éveimet a népzene határozta meg, 10 évesen kezdtem zeneiskolába járni és Székesfehérváron az akkor induló népzenei tanszakon citerát tanulni. Hamarosan már zenekarokban is játszottam, ahol a hangszer mellett énekes szólista is voltam. Fantasztikus közeg volt, remek tanárokkal és zenésztársakkal. 

A nagy utazás előtt az életem meghatározója a digitális pedagógia volt. Már a főiskola után, ének-zene - magyar nyelv és irodalom szakos tanárként egyből ezzel kezdtem el foglalkozni és később Budapestre költözve is ez volt minden munkám középpontjában. A munka mellett folyamatosan zenéltem, amatőr zenés színtársulatok tagja voltam, rendszeresen voltak előadásaink. Ez a kettősség végigkíséri az életemet. Másoddiplomám a Debreceni Egyetemen szereztem művelődési és felnőttképzési menedzser szakon. 2023-ban pedig a Széchenyi István Egyetemen szereztem „Diaszpórában magyar nyelvet és kultúrát tanító szakember” képesítést.

A diaszpórában végzett munkám azért élvezem, mert minden tudásomat hasznosíthatom és nagy segítségére lehetek a fogadó szervezeteimnek.