A karácsony közeledtével egy kicsit lelassulunk. Többet figyelünk egymásra, és talán arra is, ami év közben elsikkad a rohanásban. Jólesik megállni egy pillanatra, körbenézni, és észrevenni, mennyi apró, de fontos dolog vesz körül bennünket. Ez az időszak emlékeztet arra is, hogy az ünnep nem a tökéletességről szól, hanem az együttlétről.
A Montreáli Magyar Iskola karácsonyi műsora is erről szólt: közösségről, közös élményekről és arról az örömről, amit az együtt megteremtett pillanatok adnak. Tanárok, diákok és szülők közösen készültek erre az eseményre, hogy egy vidám, mégis sokszínű műsorral zárjuk az évet.
Jó érzés volt látni, hogy az a sok közös tervezés és készülődés hogyan állt össze egy kerek, színpadi produkcióvá, ahol kicsik és nagyok egyaránt szerepet kaptak.
A műsort az iskola felnőtt csoportjának tanára, Boros Gábor köszöntője nyitotta meg. Szavai egyszerre voltak ünnepélyesek és közvetlenek. Ezt követően az iskola két versenytáncosa lépett a színpadra, akik egy elegáns Waltzot mutattak be. Fényjáték kísérte a táncukat.
Ezután a legkisebbeké lett a főszerep: az óvodások léptek színpadra, ahogy mindig, most is hatalmas mosolyt csalva a közönség arcára. Őket követte az alsó tagozatos osztály zenés-táncos produkciója. Az egyik tanuló Zséda A szürke patás című dalát énekelte el, miközben diáktársai játékos, mégis összeszokott koreográfiával kísérték az előadást.
A műsor következő részében az újonnan megalakuló színjátszó szakkör mutatkozott be. Karácsonyi mese: Hol vagyunk? című darabjuk friss, kedves és gondolatébresztő volt.
Zárásként egy különleges, nosztalgikus megoldással készültünk: a régi diavetítők emlékét idézve képeket vetítettünk ki, miközben a felső tagozatos tanulók élőben narrálták a karácsonyi mesét. Szép, meghitt lezárása volt a délutánnak – pont olyan, amilyennek megálmodtuk, és persze ezután a Mikulás is meglátogatta az ügyes, szorgalmas gyerekeket.
