Táncház és kézművesség Izlandon

Székely Zsófia és Koós Dezső közreműködésével megvalósult programok

Székely Zsófia és Koós Dezső, az idei évben Manchesterben tevékenykedő KCSP ösztöndíjas barátaim elfogadták az Izlandi Magyar Kulturális Társaság meghívását, így áprilisban a szigetre látogattak. Közreműködésükkel 2026. április 10–12. között három kulturális esemény valósult meg Izlandon: Reykjavíkban egy táncház és egy családi kézműves foglalkozás a helyi magyar közösség tagjai körében, Dél-Izlandon, Víken pedig szintén egy táncház, amely a magyar közösség megszólítása mellett más nemzetiségek bevonását is célozta. A három programon összesen 34 fő vett részt.


A táncház események táncos és énekes részből álltak. A táncos blokkban Zsófi és Dezső a vajdasági Tisza-mente táncaiból tartottak bemutatót, majd moldvai és felcsíki kör- és páros táncokat tanítottak a résztvevőknek. A táncok kiválasztásánál fontos szempont volt, hogy a tanult anyag minden korosztály számára könnyen elsajátítható legyen, ezzel is a közösségi élményre helyezve a fókuszt. Az énekes blokkban gyimesi népdalcsokrot énekeltem, amelyet közös daltanulás követett. Reykjavíkban a hangsúlyt a táncokhoz kapcsolódó dalokra helyeztük, így a résztvevők tánc közben is együtt tudtak énekelni. A víki eseményre ismert magyar népdalokat választottunk, hogy a nem magyar anyanyelvű résztvevők is könnyen bekapcsolódhassanak. A dalok tanulását a szövegek közös hangos felolvasása és előéneklése segítette. A Kis kece lányom és a Tavaszi szél népdalokat az izlandi, cseh, chilei és japán vendégek már első hallás és közös gyakorlás után is magabiztosan el tudták énekelni.


A családi kézműves foglalkozáson a résztvevők – szülők és gyerekek egyaránt – megismerkedtek a vizes nemezelés technikájával. Először közösen nemezlabdákat készítettünk, majd a gyerekek nemezkígyókat, míg a felnőttek fülbevalókat alkottak. A technikai lépéseket Zsófi és Dezső mutatták be, majd mindhárman segítettük a gyerekeket; én például felvarrtam néhány „kígyószemet” a kész munkákra. A foglalkozás közben és végén is sor került egy kis közös népi játékra a gyerekekkel.


A programok előtti és utáni napokban lehetőségünk nyílt közösen kirándulni is: felfedeztük a Reykjanes- és a Snæfellsnes-félszigetet, bejártuk az "Aranykör" nevezetességeit, valamint túráztunk a Reykjadalur-völgyben, ahol hulló hóesésben fürödhettünk meg egy meleg vizű patakban. Dél-Izlandon egészen a Jökulsárlón gleccsertóig is eljutottunk, ahol testközelből figyelhettük meg, ahogy a levált jégtömbök lassan az óceán felé sodródnak. Ami pedig az időjárást illeti, igazán autentikusra sikerült az élmény: a narancssárga viharjelzéstől kezdve – amelyet zárt ajtók mögött, otthon töltöttünk –, a hóesésen és a szakadó esőn át egészen a pulóveres, verőfényes napsütésig mindenben volt részünk.


Nagyon hálás vagyok, amiért sikerült ezt a programsorozatot megvalósítani, igazi csapatmunka volt: köszönöm az Izlandi Magyar Kulturális Társaságnak, hogy biztosították a kereteket, valamint külön köszönet illeti Bosnakoff Mariannt és Ann Peterst, akik helyben segítették elő, hogy Víkbe is eljusson a magyar kultúra! Sokat jelent számomra, hogy Zsófival és Dezsővel a közös munka és a szabadidő során is könnyen megtaláltuk a közös hangot, és minden együtt töltött pillanat tartalmasan és jó hangulatban telt. Igazán értékesnek tartom, hogy a programok révén sikerült olyan személyeket is megszólítani és kimozdítani az izlandi magyar közösségben, akikkel a kilenc hónap alatt most találkoztam először. Fontos eredménynek tartom azt is, hogy vidéki helyszínre is eljutottunk, így a magyar közösség azon tagjai is részesülhettek a kulturális programokból, akik Reykjavíkon kívül élnek. Külön öröm számomra, hogy a magyar kultúra iránt érdeklődő, más nemzetiségű résztvevőket is sikerült megszólítanunk, megmutatva számukra, mekkora kincs rejlik a magyar népi hagyományokban.