Székely Zsófia és Koós Dezső, az idei évben Manchesterben tevékenykedő KCSP ösztöndíjas barátaim elfogadták az Izlandi Magyar Kulturális Társaság meghívását, így áprilisban a szigetre látogattak. Közreműködésükkel 2026. április 10–12. között három kulturális esemény valósult meg Izlandon: Reykjavíkban egy táncház és egy családi kézműves foglalkozás a helyi magyar közösség tagjai körében, Dél-Izlandon, Víken pedig szintén egy táncház, amely a magyar közösség megszólítása mellett más nemzetiségek bevonását is célozta. A három programon összesen 34 fő vett részt.
A táncház események táncos és énekes részből álltak. A táncos blokkban Zsófi és Dezső a vajdasági Tisza-mente táncaiból tartottak bemutatót, majd moldvai és felcsíki kör- és páros táncokat tanítottak a résztvevőknek. A táncok kiválasztásánál fontos szempont volt, hogy a tanult anyag minden korosztály számára könnyen elsajátítható legyen, ezzel is a közösségi élményre helyezve a fókuszt. Az énekes blokkban gyimesi népdalcsokrot énekeltem, amelyet közös daltanulás követett. Reykjavíkban a hangsúlyt a táncokhoz kapcsolódó dalokra helyeztük, így a résztvevők tánc közben is együtt tudtak énekelni. A víki eseményre ismert magyar népdalokat választottunk, hogy a nem magyar anyanyelvű résztvevők is könnyen bekapcsolódhassanak. A dalok tanulását a szövegek közös hangos felolvasása és előéneklése segítette. A Kis kece lányom és a Tavaszi szél népdalokat az izlandi, cseh, chilei és japán vendégek már első hallás és közös gyakorlás után is magabiztosan el tudták énekelni.
A családi kézműves foglalkozáson a résztvevők – szülők és gyerekek egyaránt – megismerkedtek a vizes nemezelés technikájával. Először közösen nemezlabdákat készítettünk, majd a gyerekek nemezkígyókat, míg a felnőttek fülbevalókat alkottak. A technikai lépéseket Zsófi és Dezső mutatták be, majd mindhárman segítettük a gyerekeket; én például felvarrtam néhány „kígyószemet” a kész munkákra. A foglalkozás közben és végén is sor került egy kis közös népi játékra a gyerekekkel.
A programok előtti és utáni napokban lehetőségünk nyílt közösen kirándulni is: felfedeztük a Reykjanes- és a Snæfellsnes-félszigetet, bejártuk az "Aranykör" nevezetességeit, valamint túráztunk a Reykjadalur-völgyben, ahol hulló hóesésben fürödhettünk meg egy meleg vizű patakban. Dél-Izlandon egészen a Jökulsárlón gleccsertóig is eljutottunk, ahol testközelből figyelhettük meg, ahogy a levált jégtömbök lassan az óceán felé sodródnak. Ami pedig az időjárást illeti, igazán autentikusra sikerült az élmény: a narancssárga viharjelzéstől kezdve – amelyet zárt ajtók mögött, otthon töltöttünk –, a hóesésen és a szakadó esőn át egészen a pulóveres, verőfényes napsütésig mindenben volt részünk.
Nagyon hálás vagyok, amiért sikerült ezt a programsorozatot megvalósítani, igazi csapatmunka volt: köszönöm az Izlandi Magyar Kulturális Társaságnak, hogy biztosították a kereteket, valamint külön köszönet illeti Bosnakoff Mariannt és Ann Peterst, akik helyben segítették elő, hogy Víkbe is eljusson a magyar kultúra! Sokat jelent számomra, hogy Zsófival és Dezsővel a közös munka és a szabadidő során is könnyen megtaláltuk a közös hangot, és minden együtt töltött pillanat tartalmasan és jó hangulatban telt. Igazán értékesnek tartom, hogy a programok révén sikerült olyan személyeket is megszólítani és kimozdítani az izlandi magyar közösségben, akikkel a kilenc hónap alatt most találkoztam először. Fontos eredménynek tartom azt is, hogy vidéki helyszínre is eljutottunk, így a magyar közösség azon tagjai is részesülhettek a kulturális programokból, akik Reykjavíkon kívül élnek. Külön öröm számomra, hogy a magyar kultúra iránt érdeklődő, más nemzetiségű résztvevőket is sikerült megszólítanunk, megmutatva számukra, mekkora kincs rejlik a magyar népi hagyományokban.
