November 17-e nagy nap volt. Legalább is a két, magyarok alapította gyülekezet számára itt, Albanyban mindenképpen. A katolikus közösség újraszentelte templomát, a presbiteriánus pedig beiktatta új állandó lelkészét.
Az ember olyan sokszor szeretne egyszerre több helyen lenni. Sokszor pedig kellene, de nem szeretne. De a legrosszabb, ha szeretne és kellene is egyszerre. Én sajnos nem tudtam egyszerre két helyen lenni aznap, mert a két szertartás időpontja fedte egymást. Az újraszentelést választottam, mert a kis református lelkemet ez a szertartás izgalommal és érdeklődéssel töltötte el. Sosem láttam még ilyet, talán soha többé nem is fogok, kár lett volna kihagyni – gondoltam akkor. És jól gondoltam.
Azonban egy új lelkész beiktatása nem kevésbé jelentőségteljes, vagy érdekes esemény. A Hungarian Presbytarian Church (tehát a Magyar Presbiteriánus Gyülekezet) falai között már jó ideje minden vasárnap vendégszolgálatot teljesítő lelkészek prédikálnak. A magyar közösség és a presbiteriánus gyülekezet egyik oszlopos tagjának édesapja volt korábban a vezető lelkész, akinek sajnálatos elvesztése miatt egy nyáj pásztor nélkül maradt. Nem tudom, ki mennyire van tisztában azzal, hogyan néz ki egy új vezető lelkipásztor kiválasztásának procedúrája. Én tisztában vagyok vele. Miskolcon, ahol felnőttem, az otthonomként számon tartott gyülekezet pár éve ment át ezen. Nem könnyű és elég hosszú folyamat tud lenni. Meg kell hívni próbaszolgálatra a potenciális jelölteket, ha beválnak, jelöltetni kell őket és a gyülekezet presbiteri tanácsa megszavazza és felkéri a legalkalmasabbnak vélt jelöltet. Ha elfogadja örülünk és beiktatunk, ha nem, tovább keresünk. Legalább is a reformátusoknál nagyjából így megy. Mivel én csak épp belecsöppentem ennek a folyamatnak az utolsó trimeszterébe, nem tudok részleteket, de a végeredmény a lényeg: a gyülekezet megszavazta Daniel Vanek lelkipásztort új vezetőjének. A gyülekezetben én ugyan csak vendég vagyok, de szerintem jobb döntést nem is hozhattak volna. Az új pásztor érdeklődik a nyája iránt, törődik velük és gondoskodik róluk. És nem mellesleg elég ütőseket is prédikál és még humora is van. November 17-én 16:00 órakor tartották a beiktatási ünnepséget.
No, akkor most nézzük a másik oldalt. November 17-én 14:00 órakor indult a menet a St. Margaret Catholic Church oktatási központjából. Ministránsok, diakónusok, atyák és püspökök követték egymást rendezett sorban, ünnepi kazulában (miseruhában). Fehérben. Kíváncsi természet vagyok és mivel sokat nem tudok a katolikus tradíciókról, rákérdeztem mindenre, amit láttam. A fehér az ünnepi viselet, ha nincs más szín előírva. Egy templom újraszentelése pedig igen nagy ünnep.
Kicsit előre szaladtunk. Előtte érdemes szót ejteni arról, hogyan érkeztünk el idáig. A templom Skóciai Szent Margitról kapta a nevét. Skót királyné volt, Magyarországról. 1910-ben kezdték el felépíteni a templomot a helyi magyar telepesek. 2019-ben pedig, hosszas és alapos renoválás (14 hónap és 3 millió dollár) után, újraszentelték. Én ismét csak a folyamat utolsó szakaszába csöppentem bele itt is és igen különleges, hogy épp most. Hát hányszor szentelnek fel újra egy templomot az életben, igaz? A templom eredeti állapotáról csak képeket láttam. Összemérve az akkori és mostani kinézetét, csodás munkát végeztek a renoválással. Megnyitották a teret, mindent betölt a rengeteg napfény. A gyülekezet vezetőjének, Jamin atyának a közreműködése, ötletei és szervezése elképesztő eredmény. Nagyon áldottnak mondhatja magát a gyülekezet egy ilyen vezetővel. Jamin atya kreatív, vicces és méltóságteljes egyszerre. Ki másnak jutott volna eszébe az ötlet, hogy a templom régi ablakkeretét használják fel az új oltár elkészítéséhez? Az sem mellékes, hogy a felújítás után a korábbi magyar feliratokat festették vissza a falakra és a keresztút „állomásait” ábrázoló képek alatt is magyarul láthatóak a leírások. Ebben ennek a gyülekezetnek az egyik oszlopos, magyarul még ma is tudó és beszélő tagja segített. (És kicsit én magam is, mert elküldték egyik-másik állomás leírását ellenőrzésre.) És ha már Louisianában vagyunk, akkor a ’Saints’. Az enteriőr tetején egy festett szegély fut végig a helyi futballcsapat logójával: az anjou liliommal. Ez itt elég természetes jelenség, a foci fontos, szinte mindent ezzel a logóval díszítenek. Viszont a színek is fontosak: a lila, az arany és a fekete az állam színei. Természetesen az állam profi és egyetemi focicsapatai miatt. Mindet meg lehet találni a templomban is.
Ugrás az időben: november 17-én 14:00 órakor indult a menet. Egy részletes programfüzetben követhették a jelenlévők a felszentelés lépéseit: mikor miért adunk hálát, mit énekeljünk közösen, mi a története az adott kegytárgynak, amit épp felszentelnek stb. Hosszú és gyönyörű mise volt. Mindennek megvolt az ideje, a helye. Olyan volt az egész, mint egy jól megkoreografált tánc. A templom pedig tele volt. Az állam székhelyéről, Baton Rouge-ból érkezett Michael Duca érsek, aki az egész misét celebrálta, de a gyülekezet tagjai közül sokan szolgáltak. És minden rendben is ment. Mondjuk nem is csoda, hisz egy héttel az újraszentelés előtt az egész mise menetét elpróbálták. Az ilyesmit nem bízzuk a véletlenre. Olyan élmény volt ez, amit az ember nem igen felejt el. (Megélni pedig olyan volt kicsit, mint Alice-nak Csodaországban lenni, vagy mint Rosszcsont Jacknek a Karácsonyi Lidércnyomásból, mikor ellátogat ’Karácsonyvárosba’.) Mindennek jelentősége volt és az ember csak kapkodta a fejét, mert mindig történt valahol valami új aktus. A mise körülbelül 3 órás volt, mert mindent fel kell szentelni és bőven volt miért hálát adni. De egy percét sem lehetett unni. A mise után a gyülekezet állófogadásos szeretetvendégséggel ünnepelt. Volt zenekar, tánc és tűzijáték is, minden, ami kell. Ezek a hívek aztán tudják, hogy kell mulatni. Méltósággal.
Ez a nap tisztán és egyértelműen Isten dicsőségére volt.
A presbiteriánus gyülekezet honlapja: https://www.ahpchurch.org/Joomla_3/index.php
A katolikus gyülekezet honlapja: https://stmargaretstthomas.com/
A katolikus gyülekezet facebook oldala: https://www.facebook.com/stmargaretstthomas/
