Szeptember 1-jén mentorommal, Marót Mártával Geelongba látogattunk, ahol Szent István királyt ünnepelték a helyi magyarok, többek között az Aranykalász tánccsoport fellépésével. Az itteni magyarok többsége a Délvidékről érkezett, bár találkoztam magyarországi emigránsokkal is, akik csatlakoztak ehhez az életrevaló közösséghez. A tagság jellemzően 60 éven felüli, de ez senkit sem gátolt meg abban, hogy a táncparkettet válassza. Ahogy megfigyeltem, ez a közösség igen tüzes és nagyon szeret ’murizni’.
Természetesen itt is jó magyaros ételekkel, pálinkával és bácskai borokkal vendégeltek meg és nagy-nagy szeretettel fogadtak, mint magyarországi ösztöndíjast. A zenéről Paska Béla gondoskodott, aki most is nagyszerű hangulatot teremtett a jó magyar nótákkal.
A műsort az Aranykalász táncegyüttes fellépése nyitotta meg, akiket Paska Marcella tanított be. Elsőként Johann Strauss II. Éljen a magyar című darabjára táncolt Tania és Jacek, akik ugyan nem magyarnak születtek, de minden rendezvényen magyar táncokkal lépnek fel és minden tekintetben ehhez a közösséghez tartoznak. Táncukat a palotás követte, melyet a tánccsoport együttesen adott elő. A táncelőadás egy látványos kalocsai bemutatóval záródott. Itt kell megjegyeznem a táncosruhák különlegesen szép kidolgozását. Marcella által tervezett, kézzel hímzett gyönyörű blúzokban és szoknyákban lépnek fel a lányok, mely igazán emeli az előadás színvonalát. A táncműsort ének is színesítette, Albert Károly a Honfoglalás betétdalát, Kormányos Ildikó Csilla pedig a Magyarok szép hazája című dalt adta elő, mellyel sok embert sikerült elérzékenyítenie. A műsor végén kedves szokás, hogy Marcella minden fellépőnek és segítőnek kioszt egy kisebb ajándékot. Még engem is megajándékoztak, hálájuk jeléül, hogy ellátogattam hozzájuk.
Személyes benyomásom erről a közösségről, hogy nagyon közvetlenek, nagyon szeretnek mulatni és nagy szeretettel fogadják a hozzájuk nyitott szívvel közeledőket. A látogatásom a Franciaországba emigrált nagypapám kedvenc Kisbecskerek, Nagybecskerek című nótájával zárult, melyet Béla az én kedvemért játszott el. Mondanom sem kell, hogy az éneklésbe mindenki bekapcsolódott…
