avagy ausztrál-magyar csöppségek
Mikor délben beléptem a terembe, a legtöbb gyerek szépen felöltözve ült az öltöző padján és az iskola indulóját énekelték. A nagy felfordulás közepette egy-egy mondattöredék ütötte meg a fülemet: " Anya szép a masnim? ", " Ne izgulj, ügyesen, mint otthon " típusú és ehhez hasonló párbeszédek folytak a szülők és a gyerekek között. Fontos napnak nézett elébe mindenki. Talán nem is lehetett eldönteni, ki izgul jobban: az 5 éves, tündéri szoknyás, félig befonott hajú, magában dúdoló csöppség vagy annak a csöppségnek a haját fonó anyukája. Miután mindenki megkapta a megfelelő instrukciót, elindult a virgonc brigád a performansz helyszínére. Ott az idősek több sorban ülve vártak ránk.
Harasta Emőke, a Magyar Iskola igazgatónője konferálta fel az előadást. Az eseményt az óvodások nyitották meg népdalokkal, játékokkal. Öröm volt nézni, ahogy az idősek is becsatlakoztak az éneklésbe. A tavaszi szél, a Hej Dunáról fúj a szél, Egy szem szilva és az iskolai induló elhangzása után következtek a felsősök. Náluk főleg egyéni produkciókat láthattunk, néhányan verset adtak elő (Tamkó Sirató Károly: Vándor móka, Gazdag Erzsi: Mesebolt), néhányan pedig hangszeren játszottak.
A program második felének központjában a táncosok álltak. Meghatározó szerepet játszott Kovács Marci, a gyerekek tánctanára, aki a péntek esti próbákon tanította be a táncot. Sárközi és csallóközi táncot láthattunk aznap tőlük. Természetesen a tapsvihar most sem maradt el sem a szülők, sem az idősek részéről a végén.
A fellépést szörpökkel és süteményekkel hálálták meg az otthonban dolgozók. Így zárult ez a kicsit hűvös, de annál naposabb téli szombat Sydney-ben.
