Búcsú Regensburgtól
Kilenc hónapnyi tanulás, közösségépítés, színes foglalkozások, irodalom, történelem, kultúra, és még sorolhatnánk... Ez volt a 2018/2019-es tanév a Regensburgi Konzuli Magyar Iskolában és Óvodában. Idén két új programmal gazdagodott az intézmény. A BMI tagiskolái közül a regensburgi az első, amely baba-mama klubot nyitott, ezzel a legapróbbaknak is lehetővé téve, hogy a közösség részévé váljanak. Köszönet a Mazsola-Muzsikáért Beyreiss Évának, aki zenés foglalkozásaival alapozza meg azt a fajta hangulatot, amelyben nem csupán a babák, de szüleik is jól érezhetik magukat. Együtt tanulhatnak magyar mondókákat, dalokat, és június hetedikén már az új érdeklődőket is várják sok szeretettel. A másik új program a színjátszókör. Bár nem volt túl sok alkalmunk együtt lenni, mégis ki tudtuk hozni a tanév végén a legtöbbet. Ezért természetesen nemcsak a lelkes csoporttagokat illeti hála, hanem a szüleiket is, akik támogatták és próbákra hordták gyermekeiket.
A tanévzáró két részből állt: hivatalos, amelyben az iskolai teljesítményt díjazták az oktatók, illetve a nem hivatalos, amikor visszatekinthettünk rá, mivel foglalkoztunk, milyen programokon vettünk részt, miket csináltunk együtt. Illetve a legvégén a várva várt attrakció: a színjátszókör fellépése.
A BMI igazgatója, Dr. K. Lengyel Zsolt nyitó szavai után a bizonyítványok, azaz a konzuli tanusítványok átadása következett. Az óvodásoktól a középső csoporton át a nagyokig mindenki átvehette az elismerését, valamint az oktatók ajándék könyvekkel is kedveskedtek növendékeiknek. Szomorú pillanata is akadt az eseménynek, hiszen ez volt számomra, mint regensburgi Kőrösi Csoma Sándor ösztöndíjprogramos, az utolsó hivatalos megjelenés. Színjátszósaimhoz, diákokhoz, kollégákhoz és szülőkhöz intézett utolsó elköszönő monológ helyett inkább a Bojtorján Együttes Búcsúzóját énekeltem. Hiszen az elválás fáj, de dallal tolmácsolva egyszerűbb átadni és befogadni is az érzést. E hangulatban feloldódva néztük végig a tanévről szóló nosztalgikus, vidám prezentációt, amelyért köszönet Orcskai Marianna tanárnőnek és családjának a képek összeválogatásáért és csokorba illesztéséért. Hatalmas köszönet a szülőknek a pedagógusok számára a műsorba illesztett meglepetésért, K. Lengyel Zsoltnak többek között az intézmény igazgatásáért, Maxim Katalinnak áldozatos és lelkiismeretes tevékenységéért és nem utolsósorban Moldvai Anna óvónőnek a közös munkáért!
A nap zárásaképp az oly’ régóta áhított színjátszó előadásra is sor került végre. Két féléves munka áll az alig háromnegyed órás színdarab mögött, amelyet roppant precízen és koncenráltan adott elő a regensburgi konzuli iskola nagycsoportjából, illetve két külsős diákból álló drámacsoport. (A felkészülés menetét lásd előző cikkemben: A Bajorországi Magyar Iskola müncheni Tanulmányi Napja.) Ezúton is köszönet illeti a Szűkölködők színjátszókör lelkes és odaadó tagjait: Kiss Attila Áront, Nemes Fannit, Konczvald Lucát, Deák Rékát, Mester Emmát, Csonka Anasztáziát és Igaz Katalint. Akármennyire tiltakozott ellene serdülő vérmérsékletük, végül mégis csapattá váltak, hiszen az egységes munka és az egymásra való odafigyelés nélkül ez a János vitéz feldolgozás nem arathatott volna olyan sikert, amilyent május 31-én a tanévzárón. Megérte az izgulás, a tanulás, a tapasztalat, az előadás előtti ideges fel-alá mászkálás. Megérte minden, mert együtt uralták a színpadot és megkapták érte a jutalmukat a közönségtől. „Mert a közönség, a közönség, a közönség vezet. A közönség, a közönség, a közönséged úgy szeret.”
Köszönet a Müncheni Magyar Intézet Egyesületnek, amiért megalapította a Bajorországi Magyar Iskolát. Köszönet a regensburgi tagiskolának, diákjainak, tanárainak, hogy befogadtak a közösségükbe, és együtt dolgozhattam velük ebben a tanévben. Az élmények mind a részemmé váltak, és sosem feledem őket. Köszönöm Regensburg!
