Két ifjú karnagy – mindketten 1985-ben születtek –, a Salzburgban élő Dombó Dániel és a Budapestről érkezett Magyaróvári Viktor (Kayamar) ezúttal zeneszerzői oldaláról is bemutatkozott Bécsben a papi szeminárium templomában összegyűlt nagyszámú közönség előtt. Kayamar Ave Maria című nyitóműve után Dombó Dániel Ad Vesperas (Op. 26.) és Missa in Aurora (Op. 27.) szerzeménye szerepelt műsoron. Az estnek nemcsak az volt az érdekessége, hogy a kompozíciókat a két kórus közösen adta elő, hanem az is, hogy a koncerten két vendégszólista: a szombathelyi születésű, jelenleg Salzburgban tanuló Szabó Zsófia (szoprán) és a koszovói származású, Bécsben élő, végzett énekes, Flaka Goranci (mezzo) is közreműködött. A hangversenyt orgonán a szintén Bécsben élő Nauratyill Zita kísérte.
A Cantus Arcis Kórus – melynek Varga János atya, a Pázmáneum rektora is tagja – 2012 novemberében alakult, olyan, Bécsben élő, tanuló vagy dolgozó, amatőr és képzett fiatal énekesek megszólításával, akiknek örömet jelent, hogy színvonalas magyar kórusban énekelhetnek, többek között magyar kórusműveket is. A kar alapvető célja a magyar, az osztrák és az európai nagy múltú kórushagyományok ápolása, a klasszikus egyházzene koncerteken és liturgiákon való megszólaltatása, őrtoronyként való megőrzése, védelme. Mint mondják, védőbástyája kívánnak lenni az ősi alapokon nyugvó keresztény, szent zenének.
Dombó Dániel első osztályos kora óta tanul és játszik hangszereken – hegedűn, zongorán, klarinéton –, orgonálni a Zeneakadémián tanult Kárpáti Józseftől és Baróti Istvántól. Énekelni is kisgyermek korában kezdett. Először a Magyar Rádió és Televízió Gyermekkórusának tagja, majd a Kodály Zoltán Magyar Kórusiskola növendéke volt. A kórusiskolában aktív vallási élet folyt, ott ismerkedett meg az egyházi zene kultúrájával. Rendszeresen tettek szolgálatot szentmiséken, vallási ünnepeken. Az Alsóerdősori Ének-Zene Tagozatos Általános Iskola és Gimnáziumban érettségizett. A kórusokkal eljutott a világ legkülönbözőbb helyeire, ami gyermekként igen meghatározó élményt nyújtott számára. Első diplomáját az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi karán szerezte ének-zene, karvezetés szakon, a második és harmadik oklevelet pedig 2011-ben a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem egyházzene-tanár szakán, valamint szintén abban az évben Kóruskarnagy MA szakon. Tanulmányai befejezése után, 2012-ben Bécsbe költözött. Rögtön fel is vették két professzionális bécsi kórusba, az Arnold Schoenberg Kórusba és a Wiener Kammerchorba, így az indulása nem volt nehéz. A Cantus Arcis Kórusnak alapítója és művészeti vezetője. Az Ausztriát és Magyarországot összekötő kulturális kapcsolatok és tradíciók erősítése érdekében létrehozta a Dombó Production irodát, amely elsősorban az énekkari és más zenei műfajok egymásra találása és a művészek ausztriai szintű együttműködése révén igyekszik terjeszteni az igényes művészetet.
A Kayamar Vorti Virgo Kamarakórus Magyaróvári Viktor (Kayamar) karnagy zeneakadémiai tanulmányához kötődő előadói gyakorlata hozta össze 2009 telén. A tagok szerencsés találkozásának és az új zenei élményekre való nyitottságának köszönhetően alakult ki mára a KVVK egyéni stílusa, amelyben a klasszikus és a könnyűzene értékei egyesülnek. A kórus repertoárján jellemzően neves hazai és külföldi zeneszerzők, valamint a karnagy által komponált vagy áthangszerelt, akár 8-12 szólamú a capella darabok szerepelnek, emellett szeretik megmutatni Viktor egyedülálló mélybasszus hangját is.
Magyaróvári Viktor 2011-ben került először a média figyelmének középpontjába, amikor megnyerte a T‑Mobile zeneszerzőversenyét, a többek közt Zorán nevével fémjelzett Rezene pályázatot. Amikor megkérdezték, ki énekelte fel a mélybasszustól a szopránig több mint öt oktávot felvonultató kórust, mindenki meglepődött a válasz rövidségén, ami ennyi volt: „Én. Egyedül.”
Viktor Mezőhegyesen született, sporttagozatos általános iskolába járt, de hamar kiderült, hogy egészen máshoz van tehetsége. Már gyerekként felfigyeltek rendkívüli, az abszolútnál is jobb, „logaritmikus” hallására, amellyel nemcsak a hangmagasságokat érzékelte, de akár a Hertz-számot is meg tudta mondani. A család Budapestre, a Terézvárosba költözött, hogy Viktor előbb a Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskolában, majd a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetemen folytathassa tanulmányait. Főszakja a karvezetés volt, de tanult éneket és zeneszerzést is, bár utóbbiban kevés tanár tudott és mert beleszólni elképzeléseibe. A mutálás után kiderült, hogy egyfajta genetikai különlegesség révén könnyebben és szélesebb tartományban mozognak a hangszalagjai, de így is majd egy évtized kellett, míg kikísérletezte azt az énektechnikát, amelynek köszönhetően ma már öt oktávnál is többet képes használni. Megesett, hogy a Zeneakadémia kórusában a magastenort énekelte, majd az utolsó hangon besegített a basszusnak, mert a legsötétebb hangok sem bírták Kodály Psalmusában a valaha énekhangra leírt legmélyebb „kontra A-t” tartani. Megalkotott egy teljes saját nyelvet, a kamiramit, ebből ered művészneve, a Kayamar Vorti Virgo. A Zeneakadémia befejezése óta zeneszerzőként és énekesként egyaránt tevékenykedik. Elkészült első, saját szerzeményekből álló CD-je, a Robert Keder holland költő verseire írt Music in the Wind és számos koncerten improvizált a Sziget Fesztiváltól a Művészetek Palotájáig. Színpadon műfaja a többszólamú improvizáció, kórusok vagy az úgynevezett looper-pedál segítségével (egy hangfelvevő, amellyel a színpadon felvett sávokat végtelenítve lehet visszajátszani). Ilyenkor egymás mellé 4-8 szólamot improvizál, amit a kórus szólamainak szétoszt / a looperre felénekel. Hitvallása: „Egyszerűen zenélni szeretnék és mosolyra fakasztani az embereket” – több szólamban, szólamok nélkül (forrás: www.kayamar.hu).
Amikor Dombó Dániel a produkciós irodáját létrehozta, azt mondta, az a cél vezérli, hogy kiváló előadóművészek és nemzetközi együttesek közreműködésével színvonalas produkciókat valósítson meg. Nos, egy ilyennek lehettünk tanúi 2016. november 27-én Bécsben a papi szeminárium templomában.
Fotók: Kalló Zoltán
