„Erőnk a lelkesedés, és ez mindenható!” – Márton Áron
Az idei találkozót, mint az eddigieket, az új év első hónapjában, januárban szervezte meg az augsburgi misszió. Két eseménynek is teret adott: az egyháztanácsosok és az önkéntesek találkozójának. Ez egy különleges alkalom. A találkozók mindig gazdag élményekkel járnak, és nagy várakozás előzi meg őket.
Az előkészületek is ezen a lelkesítő hangulaton alapulnak, így történt ez most is. Az augsburgi misszió „nagycsaládja” gyűlt össze, amelybe nemcsak a helyi magyar katolikus közösség tagjai, hanem a hozzájuk tartozó kempteni, neu-ulmi, neuburgi hívek is „családtagként” tartoznak. Az ünnepélyes együttlét három fő pillérre épült: a négy helyszínen működő magyar katolikus közösségek egyháztanácsosainak találkozójára, a közös ünnepi szentmisére és az esti önkéntesek találkozójára.
Az egyháztanácsosok találkozójának fő vonalát a munka jellemezte. Témáját Fábry Kornél atya A Krisztussal való találkozás küldetéssel jár című előadása alapozta meg, saját plébániánkra vetítve. A téma kibontása aktív jelenléttel és interaktív tevékenységekkel zajlott, amely oldott hangulatú, baráti és őszinte együttgondolkodást, eszmecserét eredményezett, mindezt Kovács László, az augsburgi egyháztanács tagjának köszönhetően.
László készítette elő, irányította és vezette a plébániánk jelenét és jövőjét érintő tényezők pozitív és negatív hatásait, az ehhez rendelt célok közös meghatározását, és a plébánia fejlődése előtt álló feladatok közös megfogalmazását. A téma komolyságát oldotta a sok finomság, az önkénteseink által gondosan előkészített étel és ital, melyek fogyasztását közvetlen beszélgetések és hasznos eszmecserék kísérték, építő gondolatokkal kiegészítve.
A közös ünnepi szentmisére megérkeztek szűkebb és tágabb közösségeink önkéntesei is családtagjaik kíséretében. Az augsburgi St. Max. plébánia nagyterme, a magyar nyelvű szentmise színhelye megtelt kicsikkel és nagyobbacskákkal, fiatalokkal és szépkorúakkal. Szeretettel köszöntötték, ölelték meg egymást az érkezők.
A misszió plébánosa, Csibi Sándor prédikációjában méltatta önkénteseink közösségért tett szolgálatát, a közös imádság magasztos pillanatait élték át az összegyűlt testvérek. Mindig felemelő érzés megtapasztalni magyarságunk apró gyümölcseit, magyar szót hallani, de a közös, anyanyelvünkön megszólaltatott imádság ereje semmihez sem fogható. És azt hiszem, ezt mindenki érezte a jelenlévők közül.
A magasztos pillanatokat a vigalom, a felhőtlen jókedv, a tánc, a mulatság hangulata váltotta fel. Kínálták magukat a hazai pálinkák, borok sokféle ízvilága. A kondér színültig telt sertéspörköltjét olyan illatfelhő lengte körbe, amely mindenkit csábított a mielőbbi kóstolásra. A sós és édes házi sütemények széles skálájának felhozatalából sem volt hiány. A misszió zenekara gondoskodott a zenei élményről.
A feldíszített terem, az ízlésesen terített asztal apró kiegészítő kellékeivel, az ablakokban elhelyezett Örömhírmorzsa táblácskák tökéletesen illeszkedtek részleteiben ahhoz az egészhez, ami Tamási Áron gondolatából gyökerezik és fejlődik, hajt új és friss hajtásokat, majd hozza gyümölcseit a közösségre vonatkozóan: „Erőnk a lelkesedés, és ez mindenható!”
Maradjon így!
