A pénteki nap a megérkezéssel, ismerkedéssel telt, azonban tánc nélkül ezen a napon se maradtunk, hiszen este táncház várta mind a kicsiket, mind a nagyokat, melyhez a Gyanta Zenekar biztosította a zenét, akik egészen Ontario és Quebec tartományból utaztak el az eseményre. Az egész hotelt megtöltötte a magyarok hangja, amely egy hónap kint tartózkodás után igencsak furcsa, de egyben meleg érzésekkel töltött el.
A szombati napon a résztvevők különböző workshopokon tehették próbára magukat, melyek közt szerepelt hegedűóra, népi ének, néptánc, valamint kézműves foglalkozások a kisebbeknek. A délelőtt folyamán ülésezett a Magyar Diaszpóra Tanács regionális konferenciája, melyről bővebben Székely Zsófi ösztöndíjas társam cikkében olvashatnak. Az este pedig egy vacsorával, valamint hajnalig tartó táncházzal zárult a reginai Magyar Házban. Hatalmas öröm volt látni számomra, hogy mekkora izgalommal töltötte el az embereket, hogy a vacsora során magyar ételeket szolgáltak fel. A fogadószervezetem tagjai már az utazás előtt is a szombati menüről álmodoztak, és ennek hangot is adtak. A táncházból mind a fiatalok, mind az idősebbek kivették részüket, egységként táncolt a magyarság.
A vasárnapi napon került megrendezésre a fesztivál gálája, melyen hét magyar tánccsoport mutatta be tánctudását. Az előadás során fantasztikus volt látni a táncosok arcán azt az örömöt, amelyet a néptánc és a kultúrájuk szeretete ad nekik. Azt kell, hogy mondjam, mindez a szeretet, amely a hétvége során körülvett a kanadai magyarok által, nekem is könnyeket csalt a szemembe. A gálaesten a Kanadai Magyar Nagykövet, Dr. Vass-Salazar Mária is tiszteletét tette.
