Az ünnepség délután 4 órakor egy istentisztelettel kezdődött, ahol a szervezet megbízott lelkésze Asztalos Emese lelkésznő hirdette az igét. Az istentisztelet ideje alatt magyar óra volt a gyerekeknek, ahol tanultak egy mikulásos verset és két Mikulást váró dalt. Közösen készítettünk egy karácsonyi képeslapot, benne Gárdonyi Géza Fel nagy örömre című karácsonyi énekével.
Az óra második felében a gyerekek az Ave Maria című dalt gyakorolták harangokkal, amit utána az ünnepségen elő is adtak.
A magyar szekuláris karácsonyi ünnepség az istentisztelet és a magyar óra után volt. Az ünnepség keretén belül hallhattunk magyar karácsonyi dalokat a szervezet tagjainak előadásában, beszédet mondott Dóczi Zoltán, vezetőségi tag. Én trombitán zongorakísérettel adtam elő egy éneket. Az ünnepi műsor után a gyerekek éneklése közben megérkezett a Mikulás is krampusza kíséretében, a hátán lévő zsák tele sok-sok magyar mikuláscsomaggal. A gyerekek verseket szavaltak és dalokat adtak elő a Mikulásnak, aki ezek után megajándékozta a szép számmal jelenlévőket.
Az ünnepség szeretetvendégséggel zárult, ahol a jelenlévők a finom magyar ételek mellett beszélgethettek, építve a közösséget. A magyar karácsonyi ünnepség azért jelent sokat a helyi magyaroknak, mert ilyenkor közösen nosztalgiáznak: magyarul énekelnek gyerekkorukat megidéző karácsonyi énekeket, magyaros ételeket esznek, mint például töltött káposzta és beigli.
Természetesen a szaloncukor sem maradhatott el, ami nem könnyen hozzáférhető az Egyesült Államokban. Szaloncukor evés közben előjöttek a történetek arról, hogy a karácsonyfáról ki hogyan lopkodta ki a cukrot és hagyta a fán a szaloncukor papírját. A gyerekkorunkban megélt ünnepi szokások megmaradnak és jó dolog, hogy a georgiai magyarok átadják ezeket a szokásokat a gyermekeiknek is.
