Családom költözése miatt 17 éves korom óta Skóciában éltem, távol Magyarországtól. Skócia legészakibb szigetéről 2 év után Aberdeenbe költöztem, ahol 7 évet töltöttem. Ezalatt végeztem az egyetemet, Gazdálkodási és menedzsment illetve földrajz szakon. Itt már nem csak a hazámat, de a családomat is nélkülöztem. Az egyetem alatt kezdtem dolgozni egy étteremben, ahol egyetem után is maradtam majd idövel a vezetőjeként tevékenykedtem, amiből hasznos tapasztalatokat szereztem a szervezés és vezetés területén.

Élveztem a Skóciában töltött időt, érdekes volt új embereket, kultúrákat megismerni, de mindig bennem volt az az érzés, hogy nem oda tartozom. Nagyon hiányzott az igazi otthonom. Átéltem azt az érzést, hogy teljesen egyedül vagyok, nagyon messze a hazámtól. Az egyetemen, ahol tanultam, volt néhány magyar diák, de nem működött magyar közösség. Az emberek, akik között éltem a mindennapjaimat, más kultúrával, gondolkodásmóddal, mentalitással és hagyományokkal rendelkeztek. Az idegen nyelv napi szintű használata döbbentett rá arra, hogy mennyire számít az anyanyelvünk, hiába tudunk nagyon jól beszélni egy másik nyelven, csak az anyanyelvünkön tudjuk teljesen jól kifejezni magunkat.

A külföldön eltöltött éveim alatt értettem meg a magyarságtudatunk és az anyaországhoz való kötődésünk meghatározó szerepét. Nagyon hiányzott az, hogy megünnepeljem a számomra jelentéssel bíró nemzeti ünnepeket és használjam az anyanyelvemet, ezért kiemelt jelentőségűnek tartom a diaszpórában lévő magyar szervezetek munkáját. Fontos megteremteni a nyelv, a kultúra és a nemzeti identitás megőrzésének lehetőségét a külföldön élő magyarok számára is és a program keretén belül minden tőlem telhetőt megteszek, hogy ez megvalósuljon.