Az uruguayi magyar közösség életében a nemzeti ünnepek az eddig megszerzett információink alapján kissé elhalványulóban vannak, éppen ezért az idei március 15-ét igyekeztünk színesebbé varázsolni. A montevideói Magyar Otthon falai között idén nem csupán egy korábban megszokott koccintásra gyűltünk össze: élettel, közös alkotással és a szabadságharc szellemiségével töltöttük meg a délutánt.
A program megújításában és lebonyolításában három Kőrösi Csoma Sándor Program ösztöndíjas fogott össze. Jómagam, valamint párom, Német Viktória és Benkő Cecília ösztöndíjas társam közösen álmodtuk meg azt az interaktív ünnepséget, amely minden korosztályt megszólított. Célunk az volt, hogy a magyarságunk egyik legfontosabb ünnepét közelebb hozzuk a helyi magyarokhoz és leszármazottaikhoz.
A délutánt közös alkotással indítottuk: a legkisebbek és a vállalkozó kedvű felnőttek saját kezűleg készíthettek kokárdát és papír huszárcsákót, így mindenki büszkén viselhette a nemzeti színeket az ünnepség alatt.
A történelmi események felidézéséhez egy szemléltető videót vetítettünk le, amely segített vizuálisan is elhelyezni az 1848-as eseményeket. Hogy a magyarul már kevésbé beszélő generációk is teljes mértékben bekapcsolódhassanak, a forradalom legfontosabb momentumait magyar és spanyol nyelven egyaránt felolvastuk.
A történelmi összefoglaló után a zenéé és a mozgásé volt a főszerep. Közösen énekeltünk ismert Kossuth-nótákat, majd a hangulatot fokozva szatmári verbunkot tanítottunk a jelenlévőknek.
Természetesen az ünnep nem lett volna teljes a hagyományos magyar gasztronómia nélkül. A helyi nagyszülők kitettek magukért: frissen sült, ropogós kenyérlángossal és almás pitével vendégelték meg a résztvevőket.
A visszajelzések minden várakozásunkat felülmúlták. A közösség tagjai többen is köszönetet mondtak, amiért „színt vittünk” az ünnepségbe.
Hisszük, hogy az ilyen és ehhez hasonló alkalmak erősítik meg igazán a diaszpóra magyarságának identitását, és adnak lendületet a közösség további fenntartásához itt, Uruguay szívében.
