A remény örök jeleként
Az esemény kiemelt lelki és történelmi jelentőséggel bírt: nem csak egy nagy magyar egyházi személyiség előtt tisztelegtek, hanem megerősítették a magyar hívők évszázados kapcsolódását a kegyhelyhez. A megemlékezés központi eleme az ünnepi szentmise volt, amelyet Udvardy György veszprémi érsek celebrált, és amelyen Székely János szombathelyi megyéspüspök mondott szentbeszédet.
A liturgián jelen volt Dominik Duka, prágai emeritus érsek, Pedro López Quintana apostoli nuncius, valamint más neves egyházi és világi méltóságok, köztük Soltész Miklós egyházi és nemzetiségi kapcsolatokért felelős államtitkár, Habsburg-Lotharingiai Mihály és Szilágyiné Bátorfi Edit, Magyarország ausztriai nagykövete.
A szentmise után leleplezték és megáldották Rieger Tibor Kossuth-díjas szobrászművész bronzból készült, életnagyságú szobrát, amely a bazilika közvetlen közelében, a Mindszenty által különösen tisztelt Mária-kegyhely közelében kapott méltó helyet. A szobor a hűség, a hit és a remény időtálló szimbólumaként hivatott emlékeztetni Mindszenty életének tanúságtételére és példájára.
Mindszenty József 1975. május 6-án Bécsben hunyt el, miután évtizedekig a kommunista elnyomás egyik legismertebb magyarországi áldozata és szimbóluma volt. 1991-ig a mariazelli bazilika Szent László-kápolnájában nyugodott, mielőtt földi maradványait Esztergomba szállították át ünnepélyes keretek között, ahol a bazilika kriptájában helyezték örök nyugalomra.
Mariazell így nemcsak a zarándoklat helyszíne, hanem a személyes és történelmi emlékezés színtere is. Az ünnepségen mintegy ezer - Magyarországról, Erdélyből, Felvidékről és Csehországból érkezett - zarándok vett részt. A zenei szolgálatot a Kodály Zoltán Magyar Kórusiskola énekkara biztosította, Sapszon Ferenc és Sapszon Borbála vezényletével, orgonán Lakner-Bognár András működött közre, aki a szombathelyi Sarlós Boldogasszony-székesegyház orgonistája.
A szoboravatás nemcsak egy történelmi személyiség előtti tisztelgés volt, hanem egyben hitvallás is: Mindszenty József öröksége – az üldöztetésben is rendíthetetlen hit, a nemzetéhez való hűség és a keresztény értékek melletti kiállás – ma is érvényes és követendő példa.
Az esemény megerősítette a magyar katolikus közösség összetartozását, és új lendületet adhat a bíboros boldoggá avatási ügyének is.
