Szeptemberben Cambridge nagyon furcsa érzés, főleg ha 18 éves vagy, de nem jársz ide egyetemre. Olyan, mintha mindenki tartozna valahova, csak te nem teljesen. A város tele van gólyákkal, akik college-es pulcsikban rohangálnak, ismerkednek, mennek gólyaprogramokra, miközben te inkább csak nézed az egészet kívülről.
A város amúgy teljesen élhető. Nem nagy, minden közel van, biciklivel kb. bárhova el lehet jutni pár perc alatt. Érdekes volt látni, hogy itt mindenki is biciklivel közlekedik, teljesen más érzés, mint Budapesten lenni.
Az egyetem épületei brutál szépek, de kicsit olyanok, mint egy zárt világ. Rengeteg kapu, udvar, ahova csak kártyával lehet bemenni, és néha olyan érzésed van, mintha egy város lenne a városon belül, aminek te csak a szélén állsz. Viszont látni az épületeket, olyan érzéssel tölt el, ami miatt bárhová mész Cambridge-ben, kellemesen érzed magad. Otthonossá teszi a várost.
Szeptemberben minden tele van fiatalokkal, de mégis lehet kicsit magányos. Mindenki új barátokat szerez, de legtöbbször az egyetemen keresztül. Ha nem vagy college-ben, akkor neked jobban kell erőlködni: munkán, nyelviskolán, edzőteremben, vagy random eseményeken ismerkedsz. Viszont amikor sikerül, akkor sokkal „valódibb” érzés, mert nem csak azért beszélgettek, mert egy csoportba tartoztok.
Az időjárás tipikusan angol: szürke reggelek, néha napsütés, este már hideg. A parkok viszont még szépek, sokan ülnek a fűben és egyszerűen csak élvezik az időjárást. Jó érzés volt egy kicsit részese lenni, akár csak leülni a parkban olvasni vagy sétálni egyet.
Őszintén Cambridgeről? Néha fura, néha magányos, néha meg olyan mintha otthon lennék. Olyan, mintha egyszerre lennél kívülálló és megfigyelő egy nagyon különleges helyen. És talán pont ez adja Cambridge igazi hangulatát szeptemberben: mindenki keres valamit – csak nem ugyanott.
2025.09.26
