Az ünnepség szentmisével kezdődött a St. Maximilian templomban. Advent a csendes várakozás időszaka. A hit, a remény őszinte érzésével, alázattal, hálával a szívünkben várjuk a Megváltó érkezését. József Attila gondolatait idézve: „Igazi lelkünket, akárcsak az ünneplő ruhákat gondosan őrizzük meg, hogy tiszta legyen majd az ünnepekre."
Miklós püspök érkezésével kezdetét vette az ünnepség a St. Maximilian plébánia nagytermében. A hétvégi iskola csoportjai a legkisebbektől a legnagyobbakig ajándékkal készültek erre az alkalomra. Egymást követték a lelkes ajándékozó csoportok. A legkisebbek versekkel, énekekkel kedveskedtek a Mikulásnak. A nagyobbak megelevenítették Szent Miklós püspök egyik sokak által ismert legendáját színjátékukban. Humoros előadásban sem volt hiány, még a Mikulás arcára is mosolyt csaltak játékukkal a gyermekek.
A Mikulás ajándékokkal viszonozta a kedves fogadtatást. Örömét, és köszönetét közös fotózással koronázta meg a gyermekek nagy örömére. Csillogó szemekkel, mosolygó arcokkal, gyermeki kíváncsisággal állták körbe régen várt vendégüket, a jótevő, öreg Mikulást.
Az együtt eltöltött másfél órában értékes pillanatokat éltünk meg. A szentmise üzenete megerősítette reményünket, és hitünket advent idején, a közreműködő kórustagok által megszólaltatott hangszerek, dallam, és szövegvilága mindezt megkoronázta. A gyermekek előadás-csokra melengette szívünk rejtett zugait, Szent Miklós jelenléte, példamutató élete újra és újra jobb emberré sarkall bennünket. Köszönet mindazoknak, akik bármivel hozzájárultak ahhoz az élményhez, ami által többek és jobbak lehetünk!
