Hogy érthető legyen, az elején fogom elkezdeni. André Katalin vagyok, végzettségem szerint okleveles tájépítészmérnök. Szeptemberben a Kőrösi Csoma Sándor Program ösztöndíjasaként jöttem Londonba. Nem titkolt szándékom volt, hogy az itt élő magyarok közül külön az építészeket is megszólítsam, és valami értékteremtő tevékenységet végezzek ezen a téren.
Korábban is tudtam, hogy nagy számban élnek itt Londonban és környékén magyar építészek és tájépítészek, arról viszont már csak itt Londonban szereztem tudomást, hogy saját FB csoportjuk van, illetve néha-néha találkozókat szerveznek a hangulatos londoni pubokban.
Londonban töltött első heteim alatt már mindenütt hirdettem, ahol csak jártam, hogy szeretnék építész fórumot szervezni, és nagy meglepetésemre minden alkalommal volt valaki, aki segíteni akart nekem. Mindenki biztatott, és ellátott egy-egy hasznos információval, vagy kapcsolattal, ami előre vitt.
Szerencsés találkozás volt, amikor Szüle Bálinttal (Új Nemzedék Központ – London) egy londoni rendezvényen megismerkedhettem. A találkozásunkat követően együtt összefogva elkezdtünk beindítani egy folyamatot, ami most március 4-én első fontos állomásához érkezett. A szervező csapatba közben többen is becsatlakoztak. Gecov Anett, aki szintén az Új Nemzedék Központ londoni irodájában dolgozik, illetve Francsics Györgyi, a Kingston University építész hallgatója (BA). Végezetül Verbászi Beáta, a Royal Institute of British Architect (RIBA Membership Development) tagságért felelős menedzsere erősítette a csapatot, akinek köszönhetően valóban nemzetközi rendezvényt tarthattunk.
A konferencia nyelve szándékosan az angol volt, ugyanis véletlenül sem egy izolált magyar közösséget szeretnénk teremteni, sőt ellenkezőleg, egy mindenki számára nyitott, ismeretterjesztésre is hivatott eseményt terveztünk. Célunk ezzel a szervező munkával ugyanis a közösségteremtő tevékenység mellett az volt, hogy lehetőség legyen a magyar építészet bemutatkozására Angliában, valamint az, hogy a két országból hozott példákat szakmai szempontból is össze tudjuk hasonlítani.
Az első fórum központi témája az urbanisztika volt. Az előadásokat Váci Sándor angliai magyar építész kezdte, az 1990-es és 2000-es évek budapesti városképet meghatározó beruházásaival (budapesti Erzsébet tér, Millenáris stb…), illetve Makovecz Imre organikus épületeinek bemutatásával. A korábbi példák után Luigi Simione és Halasi Szilárd a londoni Bogle Építész Iroda tervezői az utóbbi néhány évben megvalósult budapesti és londoni városépítészeti nagyberuházásokat mutatták be, többek között a Nyugati-pályaudvar és a King’s Cross pályaudvar modern környezetrendezésének párhuzamba állításával.
Örömünkre szolgált, hogy a konferenciánkon az előadók között üdvözölhettük Dian Smallt is, aki a Royal Institute of Royal Architect London régiójáért felelős igazgatónője (RIBA London Regional Director). Ez az előadás a Brexit miatt különösen aktuális, és nagy jelentőséggel bír. Az igazgatónő előadásában a RIBA tagság előnyéről, valamint arról a nemzetközi nyitásáról számolt be, amelynek köszönhetően az angol állampolgársággal nem rendelkező, Angliában dolgozó építészek is teljes körű tagjai lehetnek a brit királyi építésztársaságnak.
A délután folyamán szervezőtársam, Francsics Györgyi is előadott, aki diplomamunkáját mutatta be a jelenlevőknek. Ez az eredendően tájépítészeti munka itt Londonban, a Temze partján egy régen mocsaras elmaradott térség rekultivációjára hívatott, amely remélhetőleg a közeli jövőben meg is valósulhat.
Az előadások sorát Budapestről érkező vendégeink, Auth Adrián és Bakos Bálint kimagaslóan színvonalas prezentációjukkal zárták, amelyben többek között a saját gyermekükként dédelgetett „Odoo projekt”-et mutatták be a publikumnak. De mi is ez az „Odoo projekt”? A Madridban rendezett nemzetközi Solar Decathlon versenyére egy kizárólag napenergiával működő, saját magát fenntartó épületet terveztek és építettek fel, amelyet egy minden szakterületet magába foglaló – magyar egyetemistákból álló – csapat valósított meg. Fantasztikus volt látni prezentációjukat, és a versenyről készített videójuk levetítése is nagy sikert aratott.
Az előadások után volt csak igazán alkalmunk jobban összeismerkedni az előadókkal és a hallgatósággal, akik többnyire magyar építészek voltak, de sorainkban üdvözölhettünk nemzetközi vendégeket is, továbbá a téma iránt érdeklődő közönséget. Délután 5 óráig az Imperial College előadótermében maradhattunk, ahol a konferenciát tartottuk, utána South Kensingtonban egy hangulatos pubban folytatódott a beszélgetés, ismerkedés.
Azt a kérdést is már a pubban tették fel nekem, hogy elértük-e a célunkat ezzel a rendezvénnyel? A válaszom erre egyértelműen egy nagy „igen”! Nemcsak egy színvonalas építészetről szóló konferenciát tartottunk, ahol Londonban élő magyar építészeket hoztunk össze egy helyen, hanem pozitív hírt is adtunk a magyar építészekről és építészetről.
2017. március 4-én az Imperial College-ban valami olyan kezdődött el, ami folytatást kíván!
