Ismét kicsinek bizonyult a Pázmáneum kápolnája, sokan csak az előterében tudtak csatlakozni az imához, amelyet az első adventi gyertya lángja fölött mondtunk el, és amelyben kértük a kegyelmet, hogy Krisztus, akire várakozunk, karácsony ünnepén a mi szívünkben is megszülessen. „Az advent örömteli időszak, amely arra irányítja a figyelmünket, hogy az Úristen eljön, közel akar lenni hozzánk, be akarja tölteni az életünket és üdvözíteni akar bennünket. Ennek hírére, éppen gyengeségeink és gyarlóságaink tudatában, jó, ha elgondolkozunk azon, hogy mennyire vagyunk erre fölkészülve, mennyire tudunk erre lelki életünkben is rendezetten várakozni” – emelte ki szentbeszédében Varga János rektor atya, hangsúlyozva a figyelmesség, az éberség, a bűnbánat megtartása, az odaadás fontosságát. „Számíthatunk az Úr Jézus szeretetére és irgalmasságára. A mi életünkben is a szeretet legyen a meghatározó mindabban, ami velünk és közöttünk történik” – tette hozzá.
Az ünnepi szentmisén jelen volt mások mellett Habsburg-Lotharingiai Mihály főherceg, a Mindszenty Alapítvány elnöke, ifj. dr. Bertényi Iván, a Bécsi Magyar Történeti Intézet igazgatója és dr. Eva Maria Barki, nemzetközi jogász is. A főherceg a díszteremben tájékoztatta is a közönséget Mindszenty József bíboros-hercegprímás boldoggá avatási eljárásának jelenlegi, előrehaladott helyzetéről.
Mielőtt Sudár Annamária előadóművészt és Török Máté versénekest, a Misztrál együttes tagját színpadra szólítottuk volna, kezünkbe vettük a ferences testvérek Adventi készület 2016 elnevezésű, az időszak minden napjára olvasási, elmélkedési és cselekvési útmutatást adó lelki naptárát, és megnéztük, az miként igazít el bennünket advent első vasárnapjára vonatkozóan. Az Elmélkedj! cím alatt a következő, gondolati elmélyüléshez vezető szavakat találtuk: „Fohásznyi közelségben élsz hozzánk, mégis mennyi akadályt látunk magunk elé tornyosulni; káprázatokat, melyek elválasztanak a veled való személyes találkozástól. Pedig a távolság csak bennünk van. E távolságból kiáltok Uram, Hozzád, segíts, hogy felfedezzem közelségedet!” A naptár Cselekedj! sora pedig erre ösztönzött bennünket: „Imádkozzunk, hogy az advent családjainkban és közösségeinkben elsősorban az ima, a személyes figyelem és a kiengesztelődés ideje legyen!”
Éppen ezekkel a lelki kapaszkodókkal áll gyönyörű összhangban a Fénnyel telt téli sötét című verses-énekes műsor – hangzott el az est elején, és felidéztük azt is, hogyan fogalmazták meg az előadás megszületésének és tartalmának lényegét maguk a művészek: „Valamifajta megkerülhetetlen készület, felfokozottság sokszínű elegye a karácsonyt megelőző néhány hét. Az utcákon és a kertekben dísz-fénysorok. A napok múlásával növekvő tömeg mindenütt, s miközben teljesítjük bevásárlásainkat, egyre nagyobb pompával hív minket a világ. Közben örülünk az első hónak, a jól kitalált ajándékoknak, a mézeskalács- és süteményillatnak s az ünnep által ígért találkozásoknak. Minden azt sugallja, hogy közeledik valami. S amikor az ünnep megérkezik, mintha sokszor mégsem történne meg, amire vártunk. Talán túl nagy volt a hangzavar és túl sok volt a fény… Pedig a karácsonyt megelőző várakozás a világ világossága csendes eljövetelében éri el jutalmát.” Éppen ehhez: az ünnephez való megérkezéshez, az elcsendesedéshez segített hozzá a két népének mellett Petőfi Sándor, Radnóti Miklós, Juhász Gyula, József Attila, Szilágyi Domokos, Dsida Jenő, Babits Mihály, Reményik Sándor, Ady Endre, Pilinszky János, Thándor Márk, Weöres Sándor, Szabó Lőrinc, Nemes Nagy Ágnes, Szepesi Attila, Gyöngyössi János és Kovács András Ferenc művei, műrészleteiből összeállított előadás, a költészet, a gitárral kísért ének és az előadóművészet csodálatos együttese, amely, ahogy kívántuk, igazán magasra emelte a lelkünket.
Még az adventi finomságok kóstolása alatt is fülünkbe csengtek Thándor Márk verssorai, amelyeket Török Máté énekhangján hallhattunk: „Illópárlat a tálban, / Mécs az asztalon, / Havas utak fölött / Száll a fény, / Angyalszárnyakon. / Hirdeti a létét, / Mutatja az utat, / Emberi múltammal / Szemem / Csillagot kutat. / Kinyitom kapumat, / Hadd menjen, mi / Nyugalmat itt nem lel, / Betér a jászol s / Egy szellő reám lehel. / Nincsen földi kincsem, / Erényem kevés, / Mindenem, mim lehet, / Leteszem e jászol elé. / Még gőzölög a tál, / Ég a mécs, / Köszönt ez Adventi éj: / Fénnyel telt téli sötét.”
S csoda-e, ha azóta is a Misztrál együttes Angyalszárny című CD-jét hallgatjuk és a hozzá csatolt szavakat olvassuk: „Az esztendő vége az ünneplés lehetősége. Várakozás. Jézus születésének ünnepe az örök élet reménye. A fény megjelenése a sötétségben. Lehetőség, hogy befogadd. Örökös megújulás, a megbékélés nyugalma, felébredés. Élj szívvel, lásd meg a csodát, a sötétségben megjelenő fényt, a világ világosságát!”
Élj szívvel, lásd meg a csodát, a sötétségben megjelenő fényt, a világ világosságát – ez az adventi idő legfőbb üzenete.
Fotók: Kalló Zoltán és Varga Gabriella
